Fotó: Vatican News
A tanítás szerint a szeretet lényege az ajándékozás, és az úgy valósul meg a legteljesebb módon, ha önmagunkat, életétünket ajándékozzuk a másiknak és a másikért. Ez a szeretet Isten szeretetéből táplálkozik, az embereken keresztül Isten felé irányul és zárul. A vértanúság forrása, ereje és célja a szeretet.
A vértanúságokról szóló történetekben is a szeretet tükröződik. Az első vértanú, Szent István, miközben megkövezik, így fohászkodik: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet.” A szerető Isten kezébe helyezi életét, de Jézushoz hasonlóan nem feledkezik meg az életét kioltani akaró bűnösökről sem: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül” (ApCsel 7,59). Később ugyanez az Isten utáni vágyódás mutatkozik meg a vértanúk írásaiban és a róluk szóló aktákban. Istent dicsőítő imádsággal az ajkán halt vértanúhalált a máglyán Szent Polikárp. A lángok között így fohászkodott: „Áldalak Téged, mert erre a napra és órára méltattál, hogy részt kapjak tanúid számában, Krisztusod kelyhében, a testnek és léleknek a Szentlélek romolhatatlanságában, az örök életre való feltámasztásában.” Krisztus kelyhének említése felidézi számunkra az utolsó vacsora pillanatait, amelynek áldozata erőt adott neki a szenvedések elviseléséhez.
A Jelenések könyve úgy mutatja be a vértanúkat mint győzteseseket, akik fehér ruhában, kezükben a győzelmet jelentő pálmákkal jelennek meg a Bárány trónja előtt (Jel 7,9).
A szent szerző egy gyönyörű képpel írja le a vértanúságot: a vértanúk ruháját a Bárány vére mosta tisztára (Jel 7,14). Hitünk szerint ez a vér jelenti a kereszten függő Jézus sebeiből kiömlő vért, amit a világ üdvösségéért ajánlott fel, és amely az emberi lelkeket tisztára mossa, és jelenti azt a Szent Vért is, amely minden szentmisén megjelenik az oltáron, és amely erőt ad ahhoz, hogy a hétköznapi élet csendes vértanúságát vállalni tudjuk.
A ravennai Sant’Apollinare Nuovo-bazilikában egy hatalmas mozaikon látható a Jelenések könyvében szereplő jelenet (képünkön). A vértanúk tágra nyílt szemekkel, kezükben győzelmi koszorúval és pálmaágakkal követik a három királyokat, s a trónon ülő Istenanya és az ölében helyet foglaló gyermek Üdvözítő elé járulnak. A kezükben lévő győzelmi koszorúkat, a három királyok adományaival együtt, angyalok adják át az Üdvözítőnek. A koszorúk és a pálmák jelzik, hogy vértanúságukat páratlan ajándéknak tekintik.
Ha a mártírok lelkületét nézzük, felfedezhetjük, hogy bár kifejezetten nem készültek rá, de mindig készek voltak arra, hogy az életüket is odaadják a hitükért. Ennek lehetőségét nagyon gyakran egy váratlan, nem keresett alkalom kínálta. Szent Gellért 1046 szeptemberében, amikor a pesti révhez indult, tudta, hogy a lázadó pogányok várják őt, mégis folytatta az útját. Nem fordult vissza akkor sem, amikor a lázadók kőzáporral fogadták. Salkaházi Sára lelkében is mindig élt a vágy, hogy életét Istennek ajándékozza. Ezért döntött úgy 1944. december 27-én, hogy bemegy a Bokréta utcai leányotthonba, amely előtt egy nyilas autót látott. Megtehette volna, hogy folytatja az útját az Üllői úton, és nem fordul be a Bokréta utcába. Sejthette, hogy egyedül nem tudja megmenteni az ott bújtatott embereket. De nem tette, mert úgy érezte, hogy Jézus szeretete ezt kívánja tőle.
Hasonló módon a fiatal pap, Brenner János szívében is égett a vágy, hogy életét teljesen meghívójának és küldőjének szentelje. Ezt fejezte ki újmisés jelmondata: „Az Istent szeretőknek minden javukra válik” (Róm 8,28). Ez az Isten iránti szeretet jut kifejezésre akkor is, amikor nem enged az egyházügyi megbízott intelmének, aki el akarja őt helyeztetni, és hívei között marad. Végül ez a szeretet mutatkozott meg akkor is, amikor 1957. december 14-én éjjel a veszély ellenére elindult, hogy elvigye az Oltáriszentséget egy beteg emberhez. Mindig élt benne a teljes odaadás vágya, és a váratlan esemény következtében ez mások számára is látható jellé vált. Ő is elnyerte a vértanúság pálmáját.
A vértanúk ma is üzennek nekünk. Hulló vércseppjeik ma is az Egyház vetését jelentik. Lelkületük fénylő jel, amely jelzi a kereszten értünk halt Üdvözítőnk szeretetét, aki választ vár tőlünk. Ez a válasz csak a szeretet lehet, amely üldözések esetén elnyerheti a vértanúság pálmáját.
