Arcukról öröm sugárzott, és öröm gyúlt azok szívében is, akik rájuk tekintettek. Ők ott újból átélték: Krisztus feltámadt, valóban feltámadt. Átélték az első húsvéti esemény döbbenetes hatását – amely kétezer év után is hatott, és magával ragadta őket. Osztoztak a tanítványok hitelt érdemlő tanúbizonyságában és meggyőződésében. A feltámadást nem láthatták újságírók, nem filmezték, de mindennél meggyőzőbb tény az, hogy a hiteles tanúkat a feltámadott Krisztussal való találkozás gyökeresen átalakította. A feltámadás történelmi tény, az evangéliumok pedig a legmegbízhatóbb dokumentumok. Mind a négy evangélista leírta a húsvéti eseményeket, ahogyan értesültek róluk, és ahogy az apostolok kezdettől fogva hirdették. Ők valóban találkoztak Jézussal. Ez a személyes találkozás késztette őket, hogy újjászülessenek, és életük végéig együtt hirdessék: feltámadt Krisztus, valóban feltámadt – mert láttuk és tapintottuk. A feltámadás tanúi az életük árán is tanúskodtak – és hinni kell azoknak, akik valamilyen ügyért az életüket is feláldozzák. Valami történt húsvétkor, mert a bizonytalan, tétova tanítványok óriási változáson mentek keresztül. Gondoljunk csak Mária Magdolnára, Péterre, Jánosra, a hitetlenkedő Tamásra és a többi, eleinte bizonytalankodó, majd hitében megerősödő szemtanúra. Igen, ezt a változást hozta húsvét, Jézus feltámadása. A feltámadás életet hozott, tanúbizonyságot, tettekben megnyilvánuló áldozatos szeretetet. Jézus él. Jézus feltámadása nélkül nincs értelme az életünknek. Az élet nélküle csonka, üres, megmagyarázhatatlan, kilátástalan, és csak szomorú tánc a temető kapujában. A húsvéti hit ajtót nyit egy másik világra, és az embert minden teremtmény fölé emeli, hiszen lelket hordozunk, és az örök élet várományosai vagyunk. E hit nélkül minden olyan ingatag, minden nevetségesen beszűkülő és összeomló. Krisztus feltámadása legyen a mi feltámadásunk is! Az igazi feltámadás itt és most kezdődik, az ő segítségével, mélységes hittel és a környezetünkben megélt áldozatos szeretettel. Fel kell támadni mindannyiunknak, mert nem az a szégyen, ha elesünk, hanem az, ha nem állunk fel. Fel kell támadni a szeretetlenségből, az örök elégedetlenségből és békétlenségből, a reménytelenségből, a pokoli sorsokból, régi énünkből, rossz szokásainkból, a kisstílű földhözragadtságból, az örök halált hozó tékozló életből. Kell a megújulás kereszténységünkben, magyarságunkban. Ezt hozza meg húsvét mindannyiunk számára! A fiatalok hajnali öröme és reménysége hassa át hitünket, mert élni kell, élni szép, és Krisztus ránk ragyog örök fényével.
