Az apostolok pünkösd után, a Szentlélek erejében elkezdik hirdetni a kereszten meghalt és feltámadt Krisztust, aki örök életet biztosít mindazoknak, akik befogadják Lelkét. Az Apostolok cselekedeteinek könyve a krisztusi hit elterjedésének csodálatos dokumentuma: az apostolok kezdeti igehirdetése után az egyházüldöző Saulból lett Pál apostol lesz a könyv főszereplője. Szent Pál, akire e jubileumi év során különösen is emlékezünk, az első nagy teológus, aki leveleiben kibontja hitünk misztériumait. Egyik legfontosabb levelét a Rómaiaknak írta; ennek 8. fejezetéből vette a liturgia a mai olvasmányt (Róm 8,14-17).
Ez a szakasz nem a Szentháromság elvont meghatározása, hanem az Atya, a Fiú (Krisztus) és a Szentlélek üdvösségszerző tevékenységére világít rá. Az Atya öröktől fogva szeretetből arra rendelt bennünket, hogy Fiában, a megtestesült Igében, az értünk meghalt és feltámadt Jézus Krisztusban, a Szentlélek erejében (kegyelmével) fogadott gyermekei legyünk. A Lélekben már a Fiú bizalmas megszólításával fordulhatunk az Istenhez: „Abba! Édesatyánk!" „Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk." Csodálatos ez a predestináció, eleve elrendelés! Akik hisznek és megkeresztelkednek, máris a megkezdett örök életet élik. Mert az egyházatyák tanítása szerint „a kegyelem a megdicsőülés magva, csírája”
Nem elvont teológiai spekuláció ez a Szentháromság misztériumának magyarázatára, hanem a szó szoros értelmében keresztény életünk elevenébe vágó szemlélődés, hiszen mindennapi életünkről van szó! Mert Jézus és a kereszténység tanításában a legfontosabb a szeretet: aki szeret, beteljesíti a törvényt, aki szeret, megismeri Istent, aki Szeretet – Atya, Fiú és Szentlélek szeretetközössége, és aki befogadja a Lélek által szívébe árasztott szeretetet, az már megkezdi a megistenülést. Béke című versében írja Reményik Sándor: „Szeretni tisztán: megistenülés.”
Szent János írja első levelében: „Ha szeretjük egymást, Isten bennünk lakik, és szeretete tökéletes bennünk. Abból ismerjük meg, hogy benne lakunk, és ő mibennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk. (…) Szeretet az Isten; aki szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne.” (1Jn 4,12-13; 16)
