Természetes, emberi érzés a félelem. Nagyon különbözőek a formái és okai is. Van, akiben megmagyarázhatatlan félelmet kelt egy póknak vagy egérnek a látványa, de ugyanaz a személy, ha szeretteit komoly veszély fenyegeti, habozás nélkül akár életét is áldozza értük. A pszichénkben megjelenő ijedtség, félelem tehát messze eltérő a hitetlen vagy bűnös ember rettegésétől.
A félelem része életünknek, de jelzi azt, hogy az emberi szív túlzottan is kötődik a világ dolgaihoz. Saját életéhez is. S ez a túlzott kötődés valahol a hit hiányát feltételezi. Az igazán hívő ember teljes, gyermeki bizalommal hagyatkozik a mennyei Atyára. S tudja: nincs mitől félnie, mert ha ki akar tartani az üdvösség felé vezető úton, biztosan meg fogja kapni hozzá a szükséges kegyelmet. Isten szeretetének megtapasztalása elűz minden félelmet. Az Istennel és embertársaival kiengesztelődött ember tudja csak igazán, milyen is az a nyugalom és béke, amely erőt ad még a legzaklatottabb, legveszélyesebb élethelyzetekben is. Egy kedves, idős első péntekes betegemtől kaptam néhány éve egy II. világháború idején terjesztett szentképet, mely Jézus Szívét ábrázolja, s annak tiszteletére buzdít. A következő felirat áll rajta: „Légiveszélyt jeleznek? A legbiztosabb óvóhely a tiszta lelkiismeret.” Bármilyen veszélyek fenyegetnek is bennünket, a megtisztult lélek félelem nélkül várja a jövőt, mert tudja: ha szenvednie is kell, az javára fog szolgálni. Élete, ügye Isten kezében van. S ennél többet senki sem kívánhat. Jézus nyíltan kérdezi: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?” S meglepő fordulat következik: „Nagy félelem fogta el őket.” Most kezdtek el a tanítványok igazán remegni, mert szívükbe hatolt az igazi istenfélelem. S ez egészen más, mint a veszélyektől való rettegés! Megtapasztalták, hogy Jézusban az emberszerető Isten végtelen ereje működik. Ez az istenfélelem növeli majd meg hitüket.
Jézus a mi hitünk forrása. Az Istenbe vetett hit ad nekünk is igazi békét, örömet, s indít hálaadásra, ahogy azt Mária lelkében is megcsodálhatjuk, hálaénekét, a Magnificatot olvasva. Merítsünk mi is szüntelen erőt és istenfélelmet Urunkkal való találkozásainkból, hogy minden félelem és bizonytalanság eltűnjék életünkből, s így hiteles tanúi lehessünk hitünknek!
