Fotó: Merényi Zita
Deák Hedvig, a domonkos nővérek főnöknője kérdésünkre elmondta, a rendnek gazdag intellektuális öröksége és jelene van. A közösség nyolcszáz éve birtokában van egy teológiai hagyománynak, amit képes volt különböző korokon át megőrizni és gazdagítani – ezt akarták Magyarországon is bemutatni. A konferencia témája – az igazság és hirdetése – egyrészt a rend hivatásából következett, másrészt indokolta jelenünk is, amit Hedvig nővér, Várnai Jakab rektor megnyitó szavait idézve, igazság utáni posztkeresztény korként írt le. „Hogyan lehet ma igazságról beszélni, és filozófiai szempontból hol kereshetők a mai helyzet okai? – ezt a kérdést próbáltuk megválaszolni. Egyszerre szerettük volna bemutatni a rend teológiai reflexióját és reagálni a felvetés aktualitására: hogyan lehet ma eredményes az igehirdetés.”
Benoît-Dominique de La Soujeole OP dogmatikaprofesszor, kánonjogász A keresztény hit igazsága – A hit átadása és védelme címmel tartott előadásában arra kereste a választ, hogy az embert bekebelező tömegkultúra, az egzisztenciális kérdéseket háttérbe szorító fogyasztói társadalom világában hogyan adható át a hit a tömegnek, melynek tagjai bár ismerik a kereszténységet, de elutasítják azt.
A francia szerzetes szerint amikor hitről beszélünk, megelőlegezzük a bizalmat hitünk tárgyának, Istennek, illetve az ő igazságainak. Ezt annak alapján kell tennünk, hogy azok a valóságok, amelyeket a hitigazságok kifejeznek, egyáltalán nem magától értetődőek, a puszta emberi értelem nem képes őket megragadni.
A Fribourgi Egyetem teológiai karának tanára hozzátette, a hit átadásában arra kell törekednünk, hogy kimozdítsuk az embert abból az életformából, amely teljesen rátelepedett, hogy találkozni tudjon Istennel Krisztusban, a Szentlélek által. Az ehhez vezető út lehet a tanúságtétel, hiszen ahogy a Szentírásból is kitűnik, a példa az, ami leginkább tanít. Segíthet, ha megteremtjük a másik számára a csendet, melyben meghallhatja annak hangját, aki hozzá is szól.
Az internetes és közösségi médiával évek óta foglalkozó előadó, Eric Salobir OP, a Vatikáni Médiabizottság tagja Isten, igazság, média címmel arról beszélt, hogyan működik a digitális világ, miért fontos, hogy az egyház bekapcsolódjon ebbe, és hogyan tegye ezt.
A digitális világ nagyobb hatással van életünkre, mint például a politikusok vagy az újságírók, és ez a közeg visszhangozza is a társadalmunkban zajló változásokat – hangsúlyozta az utcai fotósként is tevékeny francia domonkos szerzetes.
Eric Salobir szerint az angol web szó – melynek eredeti jelentése pókháló – képszerűen leírja a lényeget: ebben a hálózatban az egyes oldalak, blogok információs csomópontok, melyek rendszerében nincs hierarchia. A kapcsolatok horizontálisak, hiányzik a vertikális dimenzió, amely az igazság transzcendens vonatkozását kifejezhetné. Itt minden egyenértékű, az igazságot nagyon nehéz megkülönböztetni a hazugságtól. És bár semmi sem bizonyítja egy kijelentés helytállóságát, van igazmondásra törekvés az interneten is, mert az igazság utáni vágy az ember antropológiai vonása, az emberi együttélés feltétele.
Az előadó kiemelte: a digitális kultúra fogyasztóira jellemző az a vágy, hogy mindent a saját eszközeikkel kívánnak felfedezni. „A tabula rasa elvét követik, mindent fel akarnak tárni, ugyanakkor elhatárolódnak a hagyománytól, a tekintélytől. Így a kinyilatkoztatás sugalmazottsága, az ősök tekintélye nem mérvadó számukra, a részt vevő felek egyenlő tekintéllyel bírnak” – mutatott rá a Vatikáni Médiabizottság tagja. Hozzátette: ebben a világban, ahol az információ megtalálását a keresőmotorok határozzák meg, a résztvevők önmagukhoz hasonló barátokat választanak, egy szűk körben mozognak, és a digitális közegben jelen lévők népszerűsége alapján döntik el, mit fogadnak el.
Előadása második részében Eric Salobir néhány példát mutatott arra, hogyan próbál az egyház belépni a digitális világba, illetve számba vette, milyen feltételek mellett tudja a digitális világ befogadni az igazságot. „Ma kockulni kell a kockulókkal” – fogalmazott a francia szerzetes, az egyháznak fel kell hagynia az írott szöveg hegemóniájával a multimédia javára; olyan nyelvet kell beszélnie, amit mindenki ért.
A Vatikáni Médiabizottság tagja bemutatta a Hackathon elnevezésű kezdeményezést, melyet az úgynevezett OPTIC domonkos háló indított el két éve. Ez egy digitális képzési terv, melynek célja, hogy összegyűjtse és felhasználja az evangelizációban azok ötleteit, akik jelen vannak a digitális világban.
Eric Salobir végül megfogalmazta az „igazság új munkatársainak” három feladatát: olyan dolgokról beszéljenek, amikre kíváncsiak az emberek, lépjenek dialógusba velük, és válaszoljanak a feltett kérdésekre.
Deák Hedvig rövid áttekintést adott a konferencia további résztvevői, az ír provinciához tartozó Vivian Boland OP, a domonkos rend generálisának vikáriusa, Simon Francis Gaine OP, az angol provincia tanulmányi régense és Petres Lúcia OP filozófiaprofesszor előadásáról.
Isten igazsága és a teremtmények igazságai címmel Vivian Boland a szintén Domonkos-rendi Aquinói Szent Tamás gondolatait elemezte. Az igazság a XIII. századi skolasztikus filozófus értelmezésében a dolog és az értelem megegyezése. Hogyan valósul meg ez Isten, a legfőbb igazság és a teremtmények esetében, és mit jelent az igazság közösségi dimenziója? Hogyan valósul meg a tanítás, melynek célja elvezetni az embert az igazságra? – e témakörökben adott útmutatást az előadó.
Simon Francis Gaine Hogyan taníthatott a földi Jézus isteni igazságokat? című előadásában krisztológiai kérdéseket fejtett ki. Rámutatott: Jézus, aki istenember, isteni igazságot tanított emberi módon, emberi képeket, fogalmakat használva. Mi a garancia arra, hogy tudása isteni eredetű? – vetette fel az angol domonkos szerzetes, majd a spekulatív reflexió útján mutatta be, hogy Krisztus isteni tudása a boldogító színelátásból származott, és ezt lefordította az ember számára, képekkel, példabeszédekkel érthetővé téve.
Petres Lúcia filozófiatörténeti áttekintést adott az igazság kérdéséről, Platóntól kezdve napjainkig. A domonkos nővér a relacionális igazság keresésére buzdított, mely kapcsolatot jelent, eleve dialógust feltételez.
