„Hogy megörvendeztessem vele a szemet”

Érdekes egymás mellett látni Monet Virágzó szilvafák és Szinyei Merse Virágzó almafák című képét. Utóbbi mester arra biztatta tanítványait, hogy olyan lombot fessenek, amelyen a madár is át tudna repülni. Ezzel a könnyed, laza festésmódra igyekezett ösztönözni a növendékeket. A kiállítás igazi különlegességei Renoir festményei, valamennyi a jeruzsálemi múzeumból való: szivárványos színvilága és szálkás ecsetkezelése biztosítja a művész képeinek egyéni hangvételét.

A gazdag kínálatban együtt láthatók az impresszionizmus előfutárai: Eugene Boudin, Mészöly Géza vagy Mednyánszky László jó néhány remeke is. Szinyei Merse Majálisát teljes pompájában csodálhatjuk meg: a képet most restaurálták. A festő 1873-ban készült műve akkoriban elutasításba ütközött, csak a századfordulón kapta meg a teljes elismerést az új utakat járó, fiatal nagybányai nemzedéktől.

A kiállítás egyik legeredetibb alkotása Perlmutter Izsák A teraszon című munkája. Bravúros, ellenfényes, lendületes ecsetkezeléssel felhordott élénk színek jellemzik e képet.

A rendezők külön részt szántak a szolnoki művésztelep mestereinek. Az osztrák August Pettenkofen az 1850-es évektől járt a Tisza-parti városba: új élményeket keresett festői elképzeléseihez. Az ottani vásár forgataga, sokszínűsége Bihari Sándor, Deák-Ébner Lajos, Koszta József és mások fantáziáját is hamar megragadta.

A tárlat egyik legszebb darabja az Izrael Múzeumból érkezett: Monet 1907-ben festett, Tavirózsák című festménye, mely vízitájkép-sorozatának egyik szép darabja. A művész rendkívül puha ecsetvonásokkal, pasztellszínekkel láttatja a természet és a fény tünékeny jelenségeit. Vett egy telket Givernyben, ahol sok idő és pénz ráfordításával megteremtette saját virágvilágát. Itt élt 1883-tól egészen haláláig. Később megvásárolt egy mocsaras földdarabot a birtoka mellett, hogy keleties vízi kertté alakítsa: „…Magam ásom, palántázom és gyomlálom; esténként pedig a gyerekek locsolják (…) hogy megörvendeztessem vele a szemet, és legyen mit megfestenem” – írja.

A tárlat nagy szenzációja Van Gogh Kukoricatáblák és pipacsok című műve. Szinte háromdimenziós benyomást kelt a vastagon (impasto-technikával) felhordott festék. A kiállításon jelentős helyet kaptak a posztimpresszionisták. Paul Signactól láthatunk egy különleges képet, melyet a pointillizmus képviselőjeként festékpöttyökből épített fel az alkotó. Atárlaton megcsodálható jó néhány Gauguin-mű is.

A kiállítás „zárófejezete” Rippl-Rónai József és a Nabis-csoport kapcsolata. Pierre Bonnard, Maurice Dennis munkái vagy Edouard Vuillard Misia a díványon című tüneményes képe finom érzékkel, pasztellszínekkel ábrázolja kedvenc modelljét a polgári miliőben.

Rippl-Rónai Amikor már az ember a visszaemlékezéseiből él című festményének előterében a lakás megszokott tárgyai, kisebb-nagyobb képek a falon, virágos fejkendő a széken, a háttérben azonban kissé elmosódottan kékes színek hangulatában csendesen ül egy asszony: a festő édesanyja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..