Ugyanakkor a keresztények nem feledhetik el, hogy az egységre törekvés egész esztendőre szóló feladat. Az idei imahét imádságos anyagának első változatát a Koreai Katolikus Püspökök Konferenciája képviselőinek csoportja és a Koreai Egyházak Nemzeti Tanácsa készítette. A munkában egyetemi, szemináriumi és középiskolai tanárok vettek részt a római katolikus egyház, az egyházak nemzeti tanácsa tagegyházai, valamint a missziói közösségek és a Fokoláre mozgalom soraiból. 2009-ben a keresztények a világ minden részén Ezékiel próféta szavának szellemében imádkoznak az egységért: „Hogy legyenek eggyé kezedben” (Ez 37,17). A ökumenikus imahét hazai megnyitó ünnepélyes szertartása – amely egyben a Biblia évének lezárása is – Budapesten, a Szent István-bazilikában lesz, január 18-án, este 7 órakor.
A próféták különleges adottsága, hogy meglátják az összefüggést az ember helyzete és Isten igéje, akarata, cselekedete között. Akkor is látják ezt, amikor a hűtlen ember magára vonja Isten ítéletét, és akkor is, amikor a veszendő embert meglátogatja az Isten megmentő irgalma. Ezékiel – akinek neve azt jelenti: „Isten erőssé tesz” – azért hívatott el, hogy reményt adjon népének az Izrael bukását és elfoglalását követő elkeseredett vallási és politikai helyzetben és a száműzetésben. Ezékiel látta a választott nép pusztulását megosztottságában, kilátástalanságában, emberileg menthetetlen állapotában, ugyanakkor hallotta az összegyűjtetés, egyesítés, megelevenítés ígéretét is. Ahogy két összetartozó fadarab eggyé lehet a próféta kezében, úgy lehet ismét eggyé a szétszóratott választott nép Isten kezében. Ezt a prófétai képet közel érezhetik magukhoz a koreai nép fiai és leányai, akik naponta élik meg félszigetük, az ország, családjaik, a barátok, az egyházak és általában az összetartozók fájdalmas szétválasztottságát, még akkor is, ha a nyílt ellenségeskedés légkörét mára már feloldani látszik a megbékélés szándéka. Az újraegyesítés reményét nem adták föl, bár naponta szembesülnek a gazdagság és szegénység, a kapitalizmus és szocializmus közötti szakadékkal, valamint a vallásszabadság súlyos kérdéseivel. Reménységüket Istenbe helyezik, és hiszik, hogy az ő gondviselő kezében eggyé lehetnek. Az idei imahét alapgondolatát olvasva a hazai valósággal is szembesülünk: a mi nemzetünknek is történelmi és mindennapos tapasztalata a szétválasztottság fájdalma. Ugyanakkor hitünkből végső remény születik: Isten új világot fog teremteni. Ez a hívőket is érinti: Ezékiel szerint a népet bemocskolja a bálványimádás és a törvényszegés – a nép mindenfajta bűne megjelenik a bibliai szövegben -, s ehhez hasonlóan a mai világban a keresztények megosztottságának bűne kelt nagy megbotránkozást. Mindazoknak, akik Krisztust Úrnak vallják, törekedniük kell az ő akaratának betöltésére, hogy legyenek mindnyájan egy, „hogy a világ elhiggye, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21). Ezért kezdődik a nyolc nap a keresztények egységéről való elmélkedéssel. Átgondolva tanításbeli különbségeinket és elkülönültségünk botrányos történelmét – sőt, néha még a keresztények közötti gyűlöletet is -, imádkozunk, hogy Isten, aki Lelkét leheli a száraz csontokba, és aki kezében formálja egységünket különbözőségeink közepette, ma is életet és megbékélést leheljen kiszáradt életünkbe és megosztottságunkra.
Az első napon és a nyolc nap mindegyikén arra kaptunk meghívást, hogy imádkozzunk világunk olyan helyzeteiért, ahol nagy szükség van a megbékélésre. Külön is figyeljünk arra, hogy a keresztények egysége milyen szerepet játszhat ennek a megbékélésnek az elérésében.
A második napon a háború és erőszak legyőzéséért és megszűnéséért imádkozunk, hogy a békesség fejedelmének tanítványaiként a keresztények a konfliktusok közepette is megteremthessék a kiengesztelődést, amely a reménységben gyökerezik.
A harmadik nap a szegények és gazdagok közötti hatalmas egyenlőtlenségre tereli figyelmünket. A pénzhez való viszonyunk és a szegényekkel való törődésünk lehet tanítványságunk mércéje Jézus követésében, aki azért jött közénk, hogy szabaddá tegyen, a szegényeknek hirdesse az evangéliumot, a rabszolgáknak szabadságot szerezzen, és igazságosságot hirdessen minden ember számára.
A negyedik nap szándéka az, hogy a keresztények felismerjék: csak együtt lesznek képesek megvédeni azokat az ajándékokat, amelyeket Isten nekünk adott a teremtésben. A levegőt, amelyet belélegzünk, a földet, amely gyümölcsöt hoz, a teremtett világot, amely dicséri alkotóját.
Az ötödik napon a társadalmunkat oly nagyon jellemző előítéletek és a diszkrimináció megszűnéséért imádkozunk. Amint felismerjük, hogy emberi méltóságunkat Istentől kaptuk, egységünk – a keresztények egysége – annak az Istennek az egységéről tesz bizonyságot, aki szeretetéből mindannyiunkat megismételhetetlen létezőnek teremtett. Az igazságosság és szeretet országa, amelynek építésére meghívást kaptunk, azért tiszteli a különbözőségeket, mert Krisztusban mind egyek vagyunk.
A hatodik napon imádságban gondolunk azokra, akik szenvednek, és azokra is, akik gondoskodnak róluk. A zsoltárok segítenek megérteni, hogy a fájdalomból vagy haragból született kiáltások Istenhez egy nagyon mély és bensőséges Isten-ember kapcsolat kifejezései lehetnek. A keresztények irgalmas segítségnyújtása Isten országának jele lehet. A keresztény egyházak együtt képesek változást hozni, ha segítenek megszerezni a szenvedők számára mindazt a támogatást, amelyre anyagi és lelki értelemben egyaránt szükségük van.
A hetedik napon a vallási különbözőséggel kell szembenézniük a keresztényeknek, amikor Istenben való egységükért imádkoznak. Eme egység nélkül nehéz a békesség országát építeni, még ha minden jóakaratú férfi és nő részt is vesz ebben.
Imaszándékaink a nyolcadik napon válnak teljessé, amikor azért imádkozunk, hogy a nyolc boldogság lelkülete győzzön a világ szellemisége felett. A keresztények hordozzák a reményt, hogy Krisztus mindent újjáteremt az általa létrehozott új rendben. Ez képessé teszi őket arra, hogy a reménység emberei, a kiengesztelődés munkálói legyenek a háborúk, a szegénység, a diszkrimináció közepette, és minden olyan helyzetben, ahol emberek szenvednek és vajúdik a teremtett világ.
