Hivatás és nevelés

Másik hangsúlyos téma volt a missziós lelkiség gondolata. Az egyház lényegét tekintve evangelizációs közösség. Minden megkeresztelt ember felelős a misszióért, az evangélium hirdetéséért – a pap különösen. Mivel nekik nem csupán hitigazságokat kell hirdetniük, fontos, hogy élő kapcsolatuk legyen Krisztussal. A nevelési kongregációban három rendkívül fontos témáról is beszéltünk: az iskoláról, a szemináriumról és az egyetemről. A szemináriumok ügyével kapcsolatban próbálták megfogalmazni, hogy mi lehet az oka az egyre kevesebb jelentkezőnek, de figyelmeztettek bennünket arra is, hogy a létszám csökkenése miatt el kell gondolkodnunk a szemináriumok összevonásán is. Az egyetemekkel kapcsolatban kiemelték, hogy az egykori szovjet befolyás alatt álló országok közül elsőként nálunk létesült katolikus egyetem. „Az egyetem is az evangelizáció eszköze” – hangsúlyozták. Arról is szóltak, hogy a katolikus egyetemnek fokozottan kell figyelnie a média embereinek képzésére, mert a médiumokban való jelenlétünk nagyon gyenge. Sok olyan újságíró van, aki jobbra és balra lépked, és felelősség nélkül ír, kevés köztük az, aki katolikus identitással és felelősséggel dolgozik.

A Püspöki Kongregációban Re bíboros nagyra értékelte az MKPK kapcsolatát a környező országok püspökeivel. Azt is mondta, hogy szekularizált, erőszakos világunkban lelki megújulásra van szükség. Hangsúlyozta, hogy napjainkban a társadalom különösen várja a püspök szavát. Arról is szólt, hogy a jó püspökhöz jó papok tartoznak, a jó papokhoz pedig jó szeminárium szükséges. A püspök feladata megalapozni a jövőt. Kiemelte annak fontosságát, hogy csak alkalmas papokat szenteljenek fel a püspökök, mert a méltatlan pap nagyon sokat tud ártani az egyháznak. A hivatások számának csökkenése kapcsán azt mondta, hogy egykor a családokból jöttek hivatások, ma kevés a gyermek, látnunk kell, hogy a hivatáspasztorációhoz hozzátartozik a családpasztoráció is.

A Iustitia et Pax pápai tanácsában a hazai tanácskozások gyenge sajtóvisszhangját említették, pedig – mint hangsúlyozták – nagyon fontos, hogy elhangozzék a prófétai szó. Elmondták azt is, hogy XVI. Benedek pápának is egy szociális enciklikája készül. A Család Pápai Tanácsában megemlékeztünk a közelmúltban elhunyt Trujillo bíborosról, aki elkötelezetten szolgálta a családot és az életet. Hangsúlyozták, hogy utolsó nagy műve, a Család lexikon próbálta korunk elferdített fogalmaira felhívni a társadalmak figyelmét. Példának a terhességmegszakítást hozták fel. Egy utazást meg lehet szakítani, egy életet megszakítása után nem lehet folytatni. Arról is szóltak, hogy nemzetközi összefogásra van szükség a családokat illetően, hirdetni kell szünet nélkül a házasság, a család, az élet értékét. Szóba került a családok hatodik világtalálkozója, melyre Mexikóban, 2009 januárjában kerül sor, és ahova a Szentatya is elmegy. A találkozó jelszava: A szentatyával együtt tégy a család jövőjéért! A Vándorlók és Úton lévők Lelkigondozása Pápai Tanácsában találkoztunk a szekciók vezetőivel. Itt Cserháti Ferenc és Keresztes Szilárd püspökök számoltak be munkájukról. A Világiak Pápai Tanácsában arról esett szó, hogy a lelkiségi mozgalmak felé nyitottnak kell lennünk. Beszéltek arról is, hogy a ministránsfoglalkozásoknak az ifjúságpasztorációval kell folytatódnia, ahol csak úgy érhetünk el eredményeket, ha konkrét célokat tűzünk a fiatalok elé. Kiemelték, hogy nem csupán a templom a találkozási pont a laikusokkal, hanem az élet más területei is, de erősíteni kell a szentségek felvételére való felkészítést, mert sokan csak ilyen alkalmakkor találkoznak a pappal.