Persze igazából akkor kerül mérlegre az ember hite, amikor az első pofont megkapja miatta. Az egyetemi felvételinél, a vizsgaidőszakban én is szembesültem ezzel. De az élet megpróbáltatásai el is mélyíthetik a hitet. Így éltem meg azt a helyzetet, amikor az egyik gyermekem születésénél gondok adódtak, és most is nagy próba előtt állok, mert nemsokára egy nehéz műtéten kell átesnem. Ilyenkor a hit nagy segítséget jelent.
A felmenőim egyébként örmény katolikusok voltak, de Kézdivásárhelyen és Csíkszépvizen nincs temploma ennek a felekezetnek, ezért egy idő után az egész család – már a nagyapám is – római katolikus lett.
– Mesélne egy kicsit a cég történetéről?
– Erdélyi örmény családból származom, őseim már több nemzedékkel ezelőtt is vállalkozásból éltek. Eredeti végzettségem szerint gyógyszerész vagyok, de korábbi munkámtól meg kellett válnom egy betegség miatt. Közgazdasági poszt – graduális képzéssel felvértezve kezdtem el vállalkozni a rendszerváltás idején. Ekkor képeslapok nyomtatásával foglalkoztam, emellett volt egy perecüzemem is. Amikor 1992-ben elindult a tulajdonképpeni nyomdaipari vállalkozás, akkor még csak négyen voltunk. Ma már hetvenkét munkatársunk van, és a cég Budapest egyik legnagyobb íves nyomdája.
– Több mint húsz éve vezeti a nyomdaipari vállalatot. Ebben az ágazatban a rendszerváltás után nagyon sokan kénytelenek voltak felhagyni a vállalkozásukkal. Az Ön cégének miként sikerült megmaradnia?
– Ennek egyik oka, hogy a cégünk nem privatizált vállalkozás. Minden eszközt a kitermelt nyereségből kellett megvásárolnunk, lépésről lépésre építkezve. Töretlen volt ez a huszonkét év, egyszer sem kellett felfüggesztenünk a tevékenységünket, sem pedig más cégbe átmenteni mindent.
– A mai Magyarországon hogyan tudja egy vállalkozó a keresztény etikai elvek mentén működtetni a cégét?
– A hazai viszonyok között általában is nagyon nehéz éveken keresztül fenntartani egy vállalkozást. Ha valaki belevág a cégalapításba, azt azért teszi, hogy kiteljesítse magát, megélhetést biztosítson a családjának és a munkatársainak. Nagy terhet jelent az adó. A hazai bankrendszer sem igazán könnyíti meg egy vállalkozás elindítását, mert nagyon nehezen kap hitelt egy cég, és ha mégis, akkor is csak úgy, hogy a tulajdonosnak a saját személyes vagyonát kell letennie biztosítékként. Az is nehézséget jelent, hogy mindig van olyan megrendelő, aki nem fizet. Ez pedig veszélyezteti az amúgy sem túl nagy nyereséget, amelyből például a béreket is ki kell fizetnünk. Sajnos ebben a sajátos Bermuda-háromszögben sokszor még a jó szándékot sem tapasztaljuk.
– Miért nem fizetnek a megrendelők?
– Vagy nem tudnak, vagy nem akarnak. Sajnos a válság hatásai miatt sokan váltak fizetésképtelenné. De akad olyan partnerünk is, aki már eleve úgy számol, hogy az átvett munkáért nem fog fizetni. A megrendelőink legnagyobb része azonban már sok éve velünk dolgoztat, ismerjük egymást, ezért sikerülhetett megoldanunk eddig az ilyen problémákat.
– Volt esetleg olyan konkrét eset, amikor meg kellett alkudniuk a körülményekkel?
– Hál’ Istennek csak egyszer fordult elő komolyabb gond, akkor – a nem mesebeli – amerikai nagybátyám segített ki egy gyors hitellel, amelyet azóta már sikerült visszafizetnem. A vállalkozások legnagyobb részében nem lehet egyik pillanatról a másikra nagy nyereséget elérni. Ezért nehéz a hirtelen jelentkező anyagi gondokat megfelelő módon áthidalni.
Azóta is nagyon sokszor rezgett a léc, de a huszonkét év alatt még soha egyetlen napot sem késett a fizetés. Pontosan tudom, hogy a pénz, amit kiosztunk, a munkatársak számára a megélhetést jelenti. Sokan napra pontosan beosztják a jövedelmüket, számítanak arra, hogy időben megkapják a járandóságukat.
– A változó piaci helyzethez minden vállalkozásnak szinte azonnal alkalmazkodnia kell. Ennek sokszor az az ára, hogy a létszámleépítés eszközéhez kell nyúlni. Önök hogyan oldanak meg egy ilyen helyzetet?
– Eleinte nagyon nehezemre esett bárkit elküldeni, még akkor is, ha az illető nem dolgozott jól. Ám amikor már több embert foglalkoztattunk, rá kellett jönnöm, hogy a többiek érdekében meg kell tenni a szükséges lépést. Nem kockáztathatjuk egy-egy alkalmatlan munkatárs miatt a többiek megélhetését.
– Megváltozik az ember az évek során, ha egy sikeres vállalkozást tudhat a magáénak?
– Még a cég létrehozása előtt felépítettünk egy többgenerációs családi házat. Azóta is ott lakunk. Azzal, hogy több pénzünk lett, nem sok minden változott az életünkben. Tudomásul kell venni, hogy nem lehet kétszer megvacsorázni. Természetesen a családra is költeni kellett az évek során, de elsősorban a vállalkozásba forgattuk vissza a nyereséget. Jóleső érzés, hogy ez a cég az én közreműködésemmel – és a Jóisten segítségével – létrejöhetett, és meg is tudott maradni. Mindenünk megvan, de nem gyűjtöttem vagyont.
– Meg tudná fogalmazni néhány mondatban, hogy milyen egy jó keresztény vezető?
– Határozottnak kellene lennie – bár én sokszor inkább puhakezű vagyok. De a határozottságot nem szabad összetéveszteni a durvasággal. Ha esetleg egy-egy munkatárstól meg is kellett válnunk, sokszor előfordult, hogy segítettünk neki állást találni egy másik munkahelyen. Nálunk ugyanakkor nagyon alacsony a fluktuáció. Igyekszünk olyan munkahelyet biztosítani az alkalmazottainknak, ahol jól érezhetik magukat, és ahol szívesen dolgoznak.
Fotó: Kissimon István
