Az AVE-kurzus résztvevői között több ismerősöm is akadt. Beszélgettem velük egy kicsit, és meséltem nekik, hogy milyen képzést tartunk párhuzamosan, fiatal lányoknak. Vágyakozva mondták, milyen kár, hogy nekik annak idején fiatalkorukban nem volt ilyen lehetőségük az életre való felkészülésre. Pedig milyen jó lett volna! Nem mondták ki ugyan, de úgy éreztem, szinte azzal folytatták volna, hogy akkor talán nem így alakult volna az életük. Nagy tiszteletet érzek azok iránt, akik merik vállalni, hogy szembenézzenek életük eseményeivel, nem könnyű mindennapjaikkal, hétköznapi keresztjeikkel. A közösség honlapján ez olvasható: „Egyedülálló szülőnek lenni nagy feladat. Nehéz, de lehetséges…”
Visszatértem a lányokhoz, akiknek szintén jeleztem, hogy milyen programon vesznek részt a felnőttek. Velük munkatársam, Kriszti dolgozott éppen, és a kommunikáció fontos elemeit vették át játékos, vidám feladatok formájában. Kiderült, mennyi mindent rejt magában egy olyan kommunikációs helyzet, melyben ugyanazt a ceruzát fogva két embernek együtt kell rajzolnia egy házat, egy fát és egy kutyát úgy, hogy közben nem beszélhetnek egymással. A párok munka közben nagyokat nevettek, igazán jó hangulat kerekedett. S aztán következett a megbeszélés. Érdekes dolgot figyeltünk meg. Azok közül a lányok közül, akik harmonikus családban élnek, nem mindenki tartotta fontosnak a feladat megbeszélését. Ők talán nem érzik még, micsoda nagy feladat megtanulni a jó kapcsolat egész életen át tartó megőrzésének képességét. Vajon azt hiszik, ez automatikusan működik majd az életükben? Azok a lányok viszont, akiknek a szülei komoly gondokkal küzdenek a házasságukban, úgy figyeltek, hogy az bennünket is meglepett. Ők csak úgy szívták magukba a tudást, az egymással megosztott tapasztalatainkat.
Tibor: A nap második részében Ágival a férfi-női identitás témát dolgoztuk fel. Úgy éreztem, szinte ránk tapad a lányok tekintete, nagyon figyeltek ránk. Éreztem, milyen felelősség most férfiként köztük lennem. Beszéltünk arról, hogy nemcsak a nők, de a férfiak számára is fontos más férfiakkal közösségben beszélgetni. Nekem ebben nagy segítségemre van az ökumenikus fiúkörünk. Többen töltünk be vezető beosztást, és fontos megbeszélnünk egymással az ebből adódó nehézségeinket. Többször is előfordult már, hogy jól hasznosítható tanácsot adtunk egymásnak. Különösen emlékezetesek számomra a közös filmnézések, és a látottak megbeszélése. Nagyon érdekes meghallgatni a filmhez kapcsolódó megnyilvánulásokat, véleményeket. Úgy gondolom, férfiak között könnyebb beszélni az érzéseinkről – amiben alapvetően nem vagyunk nagyon jók – és a gyengeségeinkről.
Az egyik lány a szünetben megkérdezte tőlem, hogyan lehet csatlakozni ehhez a fiúcsoporthoz, mert szívesen elküldené közénk az édesapját. Ugyanez a lány benevezte a szüleit a Szerelmi kalandtúra elnevezésű programunkba is, amely kapcsolatépítő feladatokat kínál, randiötleteket ad a pároknak. A lány aggódott szülei kapcsolatáért, mert gyermekként úgy látta, a sok munka miatt alig tudnak közös programokat megvalósítani. Így ő most szervezett nekik néhányat. Micsoda kreativitás, micsoda elszántság!
Ági: Gyermekek, akik aggódnak édesanyjuk és édesapjuk kapcsolatáért. Akik segíteni próbálnak szüleiknek hétköznapi keresztjeik hordozásában, nehogy észrevétlenül megromoljon a kapcsolatuk. Pure Fashion program és AVE-kurzus egy helyen, egy időben, párhuzamosan. Micsoda egybeesés! Számomra fantasztikus kép ez az életről. Felkészülés az életre, és az élet nehézségeinek elviselése: közösségben megélve, a Jóisten segítségét kérve.
Hortobágyiné Nagy Ágnes és Hortobágyi Tibor,
a Családi Életre Nevelés program tanácsadói
