A kolostorok hazánkban évszázadokon át foglalkoztak bortermeléssel. Ez alól nem volt kivétel a Piarista Rend Magyar Tartománya sem.
A kegyesrendi atyák 1642 óta számos iskolát alapítottak Magyarországon, ma is több ezer gyermeket, fiatalt oktatnak. A piaristák első számú feladata a tanítás volt és maradt is. Ugyanakkor egy Pozsony megyei szőlőskertnek köszönhetően a pedagógia és az agricultura szerencsésen összetalálkozhatott. A rend második iskoláját ugyanis egy szőlősbirtoknak köszönheti, amelyet Szelepcsényi György esztergomi érsek hagyott a páterekre. Később több nagybirtok is a kolostorok tulajdonába került. A kommunista diktatúra aztán a piarista rendet is megfosztotta földjeitől. Az atyák hosszú kihagyás után, 2008-ban döntöttek úgy, hogy újjáélesztik a szőlészet és borászat hagyományait.
A rendtartomány azóta minden évben pályázatot hirdet a Piarista bor cím elnyerésére. Szakértők és a rend képviselői együttesen döntik el, hogy a beérkezett „pályaművek” közül melyik érdemes arra, hogy a megtisztelő címet megkapja, s piarista borként palackozzák, címkézzék, illetve forgalmazzák majd. A borválogatás egyik célja, hogy a komoly szakmai munkát végző magyar gazdák borait megismertessék a közönséggel. A másik pedig, hogy újjászülessenek a rend borászati hagyományainak társadalmi, kulturális és gasztronómiai értékei.
Idén ötödik alkalommal hirdetett eredményt a zsűri a Budapesti Piarista Gimnáziumban, október 29-én. Két győztest is hirdettek. Az egyik a Bezerics Borház 2011-es évjáratú Birtokbora, a másik a Kreinbacher Birtok szintén 2011-es Somlói furmintja lett. A Bezerics Borház birtokai a szelíd zalai lankák közt Pogányváron és Cserszegtomajon terülnek el. Nyertes boruk a pátria, a furmint és a hárslevelű házasságából született. A díjat a családi pincészet egyik tagja, Bezerics Dániel vette át. A Kreinbacher Birtok nyertes borát a Somló-hegynek és az ott őshonos furmintnak köszönheti. A díjat Bodorkós Norbert, a birtok vezetője vihette haza.
Rohály Gábor, a zsűri elnöke e szavakkal méltatta a borokat: nem rendkívüliek, csak nagyon-nagyon jók. S e megállapítás rímelt Labancz Zsolt tartományfőnök szavaira is, aki a hétköznapok apró csodáiról beszélt.
S csakugyan: életünkben többnyire nem rendkívüli, nem eget rengető eseményekre van szükségünk, hanem „nagyon-nagyon jó dolgokra”, vagyis a hétköznapok örömeire. S ha mindehhez e két bor is hozzájárul, már köszönet értük.
(A borok megrendelhetők a www. piaristabor.hu honlapon.)
Fotó: Szathmáry Melinda
