A főpásztor Szarvas András atyára, a brutális kegyetlenséggel meggyilkolt cibakházi plébánosra gondolva mély fájdalommal szólt a hívekhez: „Halva fekszik egy papunk, akinek kioltották az életét… Két kiáltás szállt fel az Úristenhez. Az egyik kiáltás az áldozaté: »Atyám, miért hagytál el engem!« De a másik kiáltás a keresztről hallatszott: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!« A bűnösök, a hit nélküli testvérek és saját magunk bűneinek tudatában kérjük az Úristen megbocsátó szeretetét…”
A püspök felhívta a hívek figyelmét arra, hogy nyissák ki a szívüket, hirdessék Krisztus szeretetének evangéliumát. Újra és újra térjenek vissza húsvét örömhíréhez, amely azt üzeni, hogy nem a halálé az utolsó szó. A feltámadás, az örök élet vár ránk! Ez adjon mindnyájunknak bátorítást és reménységet, amikor igazságtalansággal, szenvedéssel, gyűlölettel, gonoszsággal, gyilkossággal találkozunk. „Amikor most imádkozunk, lélekben együtt vagyunk meggyilkolt papunkkal, András atyával, s mindazokkal, akik látható módon már nem lehetnek közöttünk. Mi pedig építsük tovább Szent István földjén a szeretet, a jóság és a béke krisztusi országát” – zárta homíliáját Beer Miklós.
A kegyhely története is ezt a több mint ezer éves folytonosságot jelképezi. Az államalapító király halála utáni trónviszályok idején Géza király épített ezen a helyen kápolnát. 1074-ben, a Salamon király feletti győzelemmel végződő mogyoródi csatát követően Gézának látomása volt, mely azt a felismerést szülte benne, hogy „Szent Péternek, az apostolok fejedelmének” tiszteletére építsen fogadalmi kápolnát. Mint annyi más korabeli építmény, ez is elpusztult az évszázadok viharai során. A török hódoltság után, a barokk korban megélénkült a búcsújárás. A XVIII. század elején, a régi kápolnához közeli forrásnál történt csodás gyógyulások hatására új kápolnát emeltek Szűz Mária tiszteletére. A Migazzi Kristóf váci püspök által alapított kegytemplomot, a Mária hét fájdalmát és hét örömét megörökítő hét képoszlopot, azaz a hétkápolnát, valamint a főoltáron elhelyezett csodatévő Szűz Mária-képet búcsújárók sokasága kereste fel. A kép a Pozsonyhoz közeli Mária-völgy Árpád-korból való Ülő Istenanya-kegyszobrának selyemre festett másolata. Az ősi pálos búcsújáró helyről egy istenfélő váci asztalosmester hozta el a képet, amelyet „nagy tiszteletben tartott lakásán”. Betegsége idején, álmában arra kérte a Szent Szűz, hogy vigye el a képet a városon kívül bugyogó forráshoz. A mester teljesítette a kérést, s lombokból, gallyakból sátrat készített a kegykép számára, amelyet egy időben Kúti képnek neveztek az emberek. Később az időközben felépült templom főoltárán kapott helyet, ahol ma is látható. A Szent Szűz képének és forrásának sok csodás gyógyulást tulajdonítottak a hívek. Egyre többen keresték és keresik fel azóta is a Hétkápolnát, amely 1815 óta búcsújáró hely.
Fotó: Cser István
