Hét évtized a magyar irodalomért

Püski Sándor földműves család gyermekeként Békésen született 1911. február 4-én. Kitűnő érettségijét követően, 1930-ban beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára, ahol 1935-ben doktorrá avatták. Első könyvesboltját 1938-ban nyitotta meg, egy évvel később megalapította a Magyar Élet Könyvkiadót, amely főleg a népi írók műveit jelentette meg, de első kötetes szerzők alkotásait is bemutatta a nagyközönségnek. A líra, a próza és a dráma műfajában időtálló műveket adott ki, így például Erdélyi József, Féja Géza, Gulyás Pál, Sinka István, Szabó Pál, Takáts Gyula, Tatay Sándor és Tersánszky Józsi Jenő írásait, de László Gyula ősmagyarság-kutatási alapműve, Kodolányi János, Németh László, Szabó Dezső és Veres Péter tanulmánygyűjteménye is az ő kiadói munkáját dicséri. 1943 augusztusában vezető szervezője volt a balatonszárszói Magyar Élet ifjúsági tábornak. A háború alatt részt vett az ellenállásban, majd a világégést követően egy ideig keramikusként is dolgozott. Kiadóját 1950-ben államosították, Püski Sándort pedig 1962-ben hamis vádakkal bebörtönözték. A család 1970-ben az Egyesült Államokba emigrált. Kitelepülésük után nagyon nehezen indult meg a munka, kezdetleges körülmények között, a lakásukról terjesztettek könyveket. Később előadókörutakat szerveztek Magyarországról meghívott művészekkel. Aztán 1974-ben megvásároltak egy kis könyvesboltot New York magyar negyedében, és 1975-ben Püski Sándor létrehozta a nevét viselő kiadót, amely az egykori Magyar Élet szerzőgárdáján kívül a Magyarországon politikai okokból mellőzött, elhallgat( tat)ott szerzők munkáit gondozta és jelentette meg. A Püski-Corvin Magyar Könyvesház a nyugati magyarság szellemi központjává vált. Püski Sándor az Egyesült Államokban töltött közel két évtized alatt sem szakadt el szülőhazájától, egyik látogatásakor, 1985 őszén az Új Ember szerkesztőségét is meglátogatta.

A rendszerváltozás idején, 1989-ben családjával visszatért Budapestre; a Krisztina körúton megnyitott könyvesházuk hamarosan a népi irodalom szellemi örököseinek lett (el)ismert „műhelye” és „kultúrcentruma”. Az alapító munkáját fiai, Püski László és Püski István, valamint unokái, Püski Atilla és Püski Csaba segítették – és viszik tovább… Püski Sándor életművét számos kitüntetéssel ismerték el: többek között Magyar Örökség-díjat kapott 1996-ban, 2001-ben átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, egy évre rá pedig a Magyar Művészeti Akadémia Aranyérmét; legutóbb, 2005-ben Szent István-díjjal jutalmazták. Szenvedélyesen szerette hivatását; mint házigazda az Ünnepi Könyvhéten évről évre személyesen képviselte kiadóját a Vörösmarty téren, a Püski-pavilonnál. Biztos pont volt; bölcs tanácsadó, aki körül egyfolytában zajlott az élet. Sokan vették körül: művészek, (irodalom)barátok, tisztelők, egyszerű érdeklődők. Személye és kultúrateremtő, -szervező tevékenysége egyaránt hiányozni fog.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..