A lelkipásztori látogatások során a püspök megismerkedik az adott egyházközség alapításának körülményeivel, múltjával, de figyelmet fordít a templom állapotára, felszerelésére, a szentmisék rendjére, a szentségek kiszolgáltatására, a hitoktatásra és a vagyoni helyzetre is. Ám az egyházlátogatások nem csupán „ellenőrzések”. A főpásztor ilyenkor is övéihez látogat el.
A bíboros figyelme ezúttal is minden részletre kiterjedt, jóllehet egy nappal korábban még a pápának számolt be Rómában Európa egyházi ügyeiről. Mivel az advent első vasárnapja előtti szombaton járt a plébánián, azokkal a fiatalokkal is találkozott, akik családjuknak, illetve a plébánia területén élő idősek számára készítettek adventi koszorút. Ezt követően Erdő Péter a templom előtt egy mozgássérült férfi új közlekedési eszközét áldotta meg, melynek vételárát két pap adta össze. A délután során a képviselő-testület tagjai mutatkoztak be a főpásztornak, beszámolva munkájukról.
A bíboros ellátogatott az egyházközség tulajdonában lévő kis kápolnába is, mely egy régi földszintes bérház udvarának végében található. Itt volt az egykori plébánia első épülete. A környéken hajdan bérkocsisok éltek, s a kápolna helyén eredetileg az ő lovaik istállója volt. Erre is utal a plébánia neve, hiszen a kis Jézus is istállóban született. A kápolna és a mellette lévő kicsiny sekrestye – egykor lakás – ma rossz állapotban van. A hajdan szebb időket is megélő falak közt, 1968-ban alakult az első plébániai Szeretetláng-imacsoport, amelynek keretében a papság engedélyével, majd részvételével, illetve vezetésével folytak az engesztelő szentségimádások. Idősebb hívek hetente kétszer ma is imaórát tartanak itt.
A kápolna megtekintése után Erdő Péter a képviselő-testület egyik tagját látogatta meg, aki beteg édesanyját ápolja: itt a beteggel együtt imádkozott, megáldoztatta a családot, végül ő gyújtotta meg az első gyertyát az adventi koszorún.
Másnap a templom megtelt hívekkel, hogy részt vegyenek azon a szentmisén, melyen a bíboros főpásztor négy felnőttet keresztelt és tizenkilencet a bérmálás szentségében részesített. Homíliájában az adventről mint a várakozás és a bűnbánat idejéről beszélt. Valóban a bűnbánat időszaka ez, hiszen Krisztusban Isten irgalmassága, örök szeretete jött közénk, s az irgalom, azaz a megbocsátó szeretet különösen a bűnösök iránt fogékony. Szentbeszéde végén a bérmálkozókhoz fordulva a bíboros arra buzdított: kérjük a Szentlelket, hogy erejével és világosságával törjön be mindnyájunk életébe, és halogatás nélkül indítson minket bűnbánatra, cselekvésre és megújulásra. Adja meg tanúságtételünknek az átható erőt, mert a világ vár Krisztusra, rászorul örömhírére és szabadító hatalmára.
Fotó: Bókay László
