Móricz Zsigmond a Rózsa Sándor a lovát ugratja című regényében örökítette meg az ünnepet: „Erre a napra megindul a tanyák népe, a puszták túró, törő, nyüzsgő lakossága, és tízezres tömegben vándorol be gyalogszerrel a városba. Ahogy a görög kolóniák népe, ahogy a keleti vallások hívei mindig az anyafészek után esengenek: a szegedi pásztor, gazda és munkásnép minden tagja ide vágyik be, a havi búcsúra, az ős otthonba, ahonnan jöttek, ahova hazamenni egyértelmű a földi boldogsággal, üdvösséggel: Szegedre. Szent énekeket énekelve gyalogolnak a puszta avarjában, torzsájában, forróságában, s éjszakájában. Mert a távolról jövők már előtte való este indulnak, s egész éjszaka róják mezítlábbal még ebben az időben az utat. Toronyiránt. Ha lehet. Ha nem állja útjukat a vadvíz. Keresztet visznek magukkal. Elöl megy a keresztvivő. A keresztet legtöbbször maga faragta. Különös alkotások ezek. Az idvességre vezető akasztófának csodálatosan egyszerű és szimbolikus emléke.”
A szeged-alsóvárosi ferencesek 1503-ban fölszentelt Havi (Havas) Boldogasszony-temploma és a hozzá tartozó kolostor a mai Magyarország második legnagyobb középkori eredetű egyházi épületegyüttese, a hazai gótikus építészet egyik legérettebb alkotása.
A ferencesek a XV. században kerültek Szegedre, s nem sokkal később a törökkel találták szemben magukat. Az itt élő katolikusokat a ferences barátok tartották meg a hitükben. A XVII. században indultak meg – a Napbaöltözött Asszonyhoz kapcsolódó legendaanyag és a csodás események kapcsán – a zarándoklatok.
Az idén háromszáz esztendős főoltár közepébe helyezett kegyképen Máriát úgy jelenítették meg, ahogy a Jelenések könyvében olvassuk: „Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona.”
E Mária-ábrázolásra szimbólumként tekintettek: a keresztény Európa törökök feletti győzelmét látták benne. Az oltárképet az eredetlegenda szerint egykor a templom környékén lévő Csöpörke-tóba rejtették el a török elől, és egy katona találta meg évekkel később, sértetlenül.
A kolostor a török idők után is megőrizte központi szerepét a kirajzott szegedi települések, a szegedi tanyákon élők és a helyiek számára. Az I. világháború és a trianoni békeszerződés következtében azonban csökkent a kegyhely délvidéki meghatározó szerepe. 1950-ben a szegedi ferenceseknek is el kellett hagyniuk rendházukat, és csak 1989-ben térhettek ide vissza. A plébánián jelenleg színes közösségi élet zajlik, igyekeznek minden korosztályt megszólítani. 2012 szeptemberében nyílt meg az Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont, ahol megtekinthető a templom és a kolostor gazdag építészeti örökségét és a ferences rend történetét bemutató kiállítás.
Augusztus 3-án, szombaton 15.30-tól Barsi Balázs mutat be ifjúsági szentmisét a papi és szerzetesi hivatásokért, majd 18 órától görögkatolikus liturgiát celebrál Szaplonczay Miklós parókus. Az esti Mátyás téri keresztutat, illetve a szentségimádást a halottakért felajánlott éjféli mise követi. A vasárnap reggel 9 órakor kezdődő szabadtéri nagymisét Gyulay Endre, a Szeged–csanádi egyházmegye nyugalmazott püspöke mutatja be. A búcsú ünnepi eseményei egészen estig követik egymást.
