Hát ilyen

Szamárfüles éveimbe préselt
puha falevelem, jöjj velem
ebbe a kővé dermedt suttogásba
levegőt venni, kínt elszenvedni,

fagypont alá süllyedt hitünket
mustármagnyira nevelgetni
a világ kiszáradt
tenyerének medrében, hol

az Idő átdöfött szívének
vízfolyamán mégis lehet haladni,
egyenletesen,
megállás nélkül,
fölfelé.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.