Szamárfüles éveimbe préselt
puha falevelem, jöjj velem
ebbe a kővé dermedt suttogásba
levegőt venni, kínt elszenvedni,
fagypont alá süllyedt hitünket
mustármagnyira nevelgetni
a világ kiszáradt
tenyerének medrében, hol
az Idő átdöfött szívének
vízfolyamán mégis lehet haladni,
egyenletesen,
megállás nélkül,
fölfelé.
