A pasaréti templom első tervének elkészítésére a fiatal építészt, Rimanóczy Gyulát kérték fel 1931-ben, de az első terveket nem fogadták el. Ebben az időben a régi és az „új építészet” összecsapása olykor éles formákat öltött: a történeti elemekben gazdag historizmus és a konstrukciót is befolyásoló új anyag, a vasbeton alkalmazása megosztotta a szakmát. A modern felfogásban dolgozó fiatal Rimanóczy fölkérése korábbi pályázati munkáinak ismeretében történt: a megbízó felismerte a ferences szegénység és a modern architektúra egyszerűségében rejlő gondolati azonosságot, és – nem utolsósorban – a modern forma olcsóbb kivitelezhetőségét is. Rimanóczy 1932-ben adta be második tervét, melynek programja már reálisabb épületméreteket mutatott, és figyelembe vette a telek adottságait. Szőnyi Ottó, a Központi Egyházművészeti Hivatal elnöke így nyilatkozott róla: „Mondanivalóját a kor őszinte nyelvén és ferences egyszerűséggel mondja el.” Az építész 1933-ban elkészítette a végleges tervet, amely már a Szent Ferenc Naphimnuszában megénekelt természetszeretetről ismert, a szegénységet, a tisztaságot és az engedelmességet fogadalommal őrző szerzetesek igényeit követte, és elkerülte az építészettörténeti formavilág kelléktárából válogatott sablonokat. Ugyanezen év szeptemberében megkezdődtek a munkálatok, majd 1934. október 14-én Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás felszentelte a templomot.
A csarnokszerűen áttekinthető belső térben az egyik oldalon elhelyezett mellékkápolnák sora – a modern templomépítészet újítása – mind művészi, mind pedig gyakorlati szempontból jó megoldás: gazdagítja a teret, anélkül, hogy aszimmetriája zavaró volna. Hatásos az öt lépcsővel felemelt, félkörívben záródó szentély kialakítása is, melynek mennyezetvilágítása ünnepi hatást ad a térnek. A szentély jelenlegi állapotában 1982-ben készült el Vladár Ágnes tervei szerint, és a szembemiséző oltárral lényegében Rimanóczy Gyula eredeti elképzeléseit tükrözi. A belső tér gazdag kortárs képzőművészeti alkotásokban is: a főoltár és a szószék domborművei, valamint az előcsarnok Szent Antal-szobra Ohmann Béla műve, a szentély íves hátfalát pedig a templom névadója, Páduai Szent Antal ábrázolása díszíti három-három angyal között. Az oldalfalakon a magas ablakok közötti felületeken nyolc-nyolc ferences szent képe látható. „A templom terében a kereszténység szimbólumai új életre kelnek egyszerű felületeken, például a kitűnően megkonstruált rácsokon, ajtókon. A nemes formájú szószék, a célszerűen szerkesztett bútorok, a pompás világítótestek az anyagszerű formák igazságával hatnak. A tervező feladata a rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználását harmonikusan úgy irányítani, hogy a befejezett épületen a legnagyobb egyszerűség mellett is érezhető legyen az anyag feletti biztos uralma” – írja Brestyánszky Tibor. A templom és a rendház által közrezárt területet a később épített, ma plébániaként szolgáló, két földszintes szárnyépület hangulatos kertté formálja, a templom oldala melletti árkádok pedig a régi kolostorkerengők hangulatát idézik. Középen áll a művész adománya, Szent Ferenc kútja, Borsos Miklós szobrászművész alkotása.
2009-ben több programmal is ünnepelték Budapest építészeti és hitéleti szempontból is egyik legmodernebb templomának felszentelési évfordulóját. A 2009. október 18-i jubileumi szentmisét Juliusz Janusz apostoli nuncius mutatta be, aki beszédében így fogalmazott: „Isten kegyelméből a hetvenöt év alatt a plébánia helyet kapott a pasarétiek szívében. 1934 óta számos ferences hűségesen szolgálta itt a Páduai Szent Antal-plébánia híveit, előmozdítva Assisi Szent Ferenc lelkiségét és misszióját.”
(Prakfalvi Endre: Római katolikus templomok, 2003)
Forrás: http://pasaret.ofm.hu
