– Plébános úr kezdeményezésére az elmúlt években több építkezés is zajlott Zamárdiban. Gondolok a templom felújítására és az igényesen kialakított szabadtéri miséző helyre. A jelenlegi nagy vállalkozás az orgonaépítés. Hogyan született az ötlet?
– Nagyon egyszerűen: nem volt orgona, ezért kellett építeni. Ugyanis az oroszoknak megfigyelő pontjuk volt a toronyban, elégették a szekrényt, aztán a sípokat is „megfújták”, ami maradt, azt pedig a magyar iskolások vitték el repülőmodellezéshez és ehhez hasonlókhoz. Ezt mesélték az idősebbek. Mindenképpen szerettem volna egy orgonát építtetni a gyönyörű barokk templomba, hiszen a hátsó rész üres volt. Budavári Attila, a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. egyik ügyvezetője szólt (akinek az édesanyja zamárdi kötődésű), hogy készítenének egy orgonát, húszmillió forint összeget mondott. Belevágtunk, és hála a nagylelkű adakozóknak, összegyűlt a pénz. Budavári Attila említette, hogy kapcsolatban állnak a francia orgonaépítőkkel. Azt gondoltam, ha a templomunkban lesz valami kuriózum, olyan, ami máshol nem található, az növeli az értékét. A hívek is magukénak érezték az ügyet, így valósulhatott meg az orgona. A szentelés és az ünnepélyes nyitóhangverseny 2010. július 4-én lesz.
– Bertrand Cattiaux úr, ön mióta foglalkozik orgonatervezéssel, építéssel?
– Tizennégy éves koromban határoztam el, hogy az orgonának szentelem az életemet. Egy templomban kinyitottam az orgonaszekrényt és megláttam a sípokat. Rájöttem, hogy ez lesz a hivatásom.
– Az elmúlt időszakban több jelentős munkája volt. Soroljon fel néhányat!
– Csupán a legfontosabbakat említeném: a Notre-Dame, a versailles-i kápolna, továbbá a toulouse-i Saint Sernin-katedrális orgonájának a felújításában vettem részt.
– És hogyan került Zamárdiba?
– Néhány évvel ezelőtt a fasori templom munkálatai során kerültem kapcsolatba a pécsiekkel; egy harangberendezést szereltem be. Ekkor találkoztam Budavári Attilával és Végh Antallal, a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. ügyvezetőivel, ők invitáltak a mostani munka közös lebonyolítására.
– Itt mit szeretne megvalósítani?
– A hangzást az akusztikai hatás elérése jegyében próbáltuk kialakítani. Természetesen nem lehetett szó nagy orgonáról egy ilyen kicsi templomban. Leginkább a XVII. század végi, XVIII. század eleji francia orgona hangzása inspirált.
– Úgy tudom, lényeges különbség van a német és a francia orgona között. Mennyiben más a kettő?
– Azzal a hasonlattal lehetne ezt érzékeltetni, hogy egy Bach korabeli zenekarnak más a hangszeres összeállítása, mint ugyanebben a korszakban egy versailles-i, mondjuk Couperin-műveket játszó együttesnek… A francia orgona alaphangzása kicsivel édesebbnek mondható. A némethez képest fényesebb hangzások is elérhetőek, játékosabb karakterrel.
– Európa legnagyobb orgonája Passauban található, azt követi a szegedi dóm orgonája. Természetesen nagy különbség van az említettek és a Zamárdiban készülő orgona között. Mi a jelentősége annak, hogy itt egy francia barokk orgona épül?
– Nem a sípok száma határozza meg egy orgona hangzását, csodálatos dolgokat lehet művelni egy ilyen kisebb orgonával is, amellyel a jelen esetben van dolgunk. Itt egy unikális, a magyar akusztikai hangzásvilágban eddig ismeretlen hangszer létrehozására vállalkoztunk.
– Ha orgonákat rekonstruál, mi alapján dolgozik? Vannak jól használható korabeli leírások?
– Franciaországban maradt fenn egy bencés szerzetestől származó orgonaépítő kézikönyv 1767-ből, amelyben a tervezéstől a kivitelezésen át minden egyes fázis jól dokumentálva, rajzokkal együtt megtalálható. Ez a mű az orgonaépítők és rekonstruálók bibliája.
– A Zeneakadémia orgona tanszakának tanárait is örömmel töltheti el egy archaikus hangszer létrejötte.
Fassang László: – Bízom benne, hogy eljöhetnek ide orgonista növendékeink, és az a stílus, amelyet a hangszer képvisel – a koncerteken túl –, egyre jobban meg fogja találni a helyét a liturgikus zenében is.
– Valószínűleg hosszú távú együttműködés indulhat a Zeneakadémiával…
Pálúr János: – Mi őszintén reménykedünk ebben. Különösen kiemelném, hogy a francia barokk stílus lett ennek az orgonának a fő jellegzetessége – hiszen bármelyik irányba lehetett volna gondolkodni. Az egyes stílusok nagyon különböznek egymástól, a német és a francia romantika is más, nemhogy a német barokk, a francia barokk, a spanyol vagy akár a németalföldi zene. Mind más és más orgonatípusokon érvényesülnek igazán. Erről az orgonatípusról ezután már nem csupán elméletben beszélhetünk a növendékeinknek, hanem meg is tapasztalhatják itt, kipróbálhatják, inspirációt meríthetnek. A hangszer is tanítja az orgonistát.
– Vannak olyan zenetörténészek, zenészek, akik azt vallják, hogy régi műveket csupán archaikus hangszereken lehet autentikusan megszólaltatni. Korunkban milyen jelentősége van ezeknek a hangszereknek?
Pálúr János: – Kiváltságos generációhoz tartozunk, ami a művészeket illeti, mert a mi életünkben kezdenek megvalósulni a hatalmasnak értékelhető áttörések. Néhány évtizeddel ezelőtt elődeink még azon gondolkodtak, hogy egyáltalán hozzáfogjanak-e autentikusnak mondható előadáshoz olyan orgonákkal, amelyek rendelkezésre álltak. Ma számos magyar orgona nagyon rossz állapotban van, mások a kompromisszum elve alapján készültek, ezért nem is mondhatók stílustisztáknak. Mi szerencsések vagyunk, hogy majd játszhatunk ezen a hangszeren. Megfelelő repertoárt kell birtokolni ahhoz, hogy az orgona megmutathassa, mit tud igazán, és miért van létjogosultsága ennek a stílusnak.
Fassang László: – A romantikában még az volt a lényeg, hogy a műveket az adott korszak előadásmódja szerint szólaltassák meg, addig ma minden információt igyekszünk felhasználni, amely a korabeli kéziratokból és hangszerekről fennmaradt. Több hónapnyi vagy évi munkát lehet azzal megtakarítani, ha az ember eljut egy olyan orgonához, amelyen Bach is játszott. A hangszer rávilágít bizonyos előadási problémákra, amelyek ott teljesen egyértelművé válnak. Éppen ezért az orgonaépítés területén is jó néhány évtizede az a hagyomány, hogy az újonnan épülő hangszereket is konkrét stílus szerint próbálják kialakítani a lehető legkevesebb kompromisszummal. Ez az orgona tehát azért is jelentős, mert egy konkrét stílus, a francia barokk felé irányult. A magyar orgonaépítés történetében erre még nem volt példa, ugyanis eddig a német hatás volt a jellemző. Ez a hangszer mindenképpen „mérföldkőnek” számít. Örülök, hogy Zamárdiban több száz éves távlatokban tudnak gondolkodni.