Tatár-morzsolta,
török-törte
kicsiny falusi katedrális,
romokban bár,
de megmaradtál,
s maradsz is, mindörökre.
Halottak napján,
sokszori pusztulással
dacoló közeledben,
életről s halálról révedeztem,
s arról, hogy Pál,
az örök szeretet szentje
fölötted tartja mindkét kezét.
Mély-kéken, biztatóan
ragyogott ma a tágas bihari ég.
