Fotó: CNA
Hatalmas médiavisszhang kíséri a tíz hónapos Charlie Gard esetét, akit egy londoni kórház (Great Ormond Street Hospital), majd a brit bíróságok és az Emberi Jogok Európai Bírósága is gyakorlatilag eutanáziára ítélt azáltal, hogy elrendelte a lélegeztetőgép lekapcsolását, amely életben tartja a ritka betegségben szenvedő csecsemőt. Szülei minden erőfeszítése ellenére nem engedélyezték a gyermek Amerikai Egyesült Államokba szállítását, ahol kísérleti terápiának vetnék alá, illetve azt sem, hogy végső esetben a kis beteg otthon, családja körében töltse utolsó óráit.
A június végi bírósági döntés és a kórházi bejelentés után, miszerint lekapcsolják a lélegeztetőgépet, eddig nem tapasztalt méretű médiakampány indult a gyermek életének megmentése érdekében. Elsőként Ferenc pápa állt ki az élet védelme mellett június 30-án este egy váratlan Twitter-üzenetben. Néhány nappal később Donald Trump amerikai elnök szintén Twitter-üzenetben közölte, hogy az Egyesült Államok szeretettel fogadja a kis beteget. Az életvédő szervezetek világszerte arra buzdítják a híveket, hogy telefonáljanak országuk brit nagykövetségére, és kérjék a pozitív döntést a gyermek érdekében. Két római katolikus kórház is felajánlotta, hogy fogadja a kisfiút. A londoni kórház egyelőre nem hajtotta végre a korábban bejelentett lépést, a lélegeztetőgép lekapcsolását, viszont ahhoz sem járulnak hozzá, hogy a gyermeket a Bambino Gesù Kórházba szállítsák, „a pápa kórházába”, amely július 3-án közölte: befogadja a gyermeket és szüleit.
A Vatikáni Rádió Harsányi Pál Ottó ferences erkölcsteológust kérdezte Charlie Gard ügyének bioetikai vonatkozásairól. A bioetikus szerint a katolikus és a világi médiában is több hasonló esettel találkozhattunk az elmúlt években. A kis Charlie esete azért kap különösen nagy figyelmet, mert egy csecsemőről van szó, és a gyermekek sorsa érzelmileg mindig közelebb áll az emberekhez. Gyakorlati oldalról az teszi drámaivá a helyzetet, hogy a kisfiú egy olyan ritka betegségben szenved, amelyre jelenleg nincs kidolgozott terápia, így mindenképpen meghalna.
Keresztény szempontból az életnek van egy bizonyos értéke, amely független attól, hogy milyen életminőséget él, milyen orvosi tüneteket mutat valaki – tette hozzá a ferences szerzetes. Nem biztos, hogy egy ilyen betegségben szenvedő gyermeket kísérleti terápiával sikerül meggyógyítani, vagy akár csak az életét meghosszabbítani. El kell fogadnunk a halált. Ettől azonban minőségileg különbözik a halált okozás cselekedete – és ide sorolhatók az eutanázia különböző esetei is. Különbséget kell tennünk a halál elfogadása és a halálokozás között, még akkor is, ha a kettő végeredménye ugyanaz – hangsúlyozta az erkölcsteológus.
A szülők minden lehetséges jogi eszközzel éltek, azonban június 27-én az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy határozott, nem kíván beavatkozni az ügybe a kisgyermek oldalán. E jogi döntések hátterében egy bizonyos értékrend és erkölcsi szemlélet húzódik meg, amely az életminőséggel kapcsolatban úgy foglal állást, hogy akinek a betegsége nem gyógyítható, akinek az élete bizonyos szempontból nem tekinthető értékesnek, azt nem kell védeni. Az ezzel szemben álló értékrend szerint viszont, amelyet a keresztények is a magukénak vallanak, a rendelkezésre álló terápiákat mindvégig alkalmazni kell, hiszen halált nem okozhatunk.
Az első számú érték az élő ember, függetlenül attól, hogy milyen betegségben szenved. Mi csak az élet oldalán állhatunk, az erkölcsöt, a jogot és az orvoslást tekintve egyaránt – fűzte hozzá Harsányi Péter Ottó. Megérti, hogy a két szülő szerette volna hazavinni a gyermeket, és tünetei enyhítése mellett megteremteni a feltételeit annak, hogy otthon, családi környezetben haljon meg. A keresztény hozzáállás, a szeretet legnagyobb értéke, hogy ha az adott helyzetet nem is tudja megváltoztatni, mégis változást idéz elő a beteg életében azáltal, hogy miként veszik körbe a gyermeket – mutatott rá a bioetikus. Ez a hozzáállás átalakítja a családot is, nemcsak a kicsi szüleit teszi többé, és azokat, akik a közvetlen környezetükhöz tartoznak, hanem az óriási médiafigyelem révén az egész világra is nagy hatással lehet. A Charlie Gardéhoz hasonló határhelyzetek messze túlmutatnak az egyes családok életén, mert arra világítanak rá, hogy az emberiség mennyire képes humánusan cselekedni.
A mesterséges lélegeztetés nem szüntethető meg mindaddig, amíg a gyermek él, hiszen akkor nem a betegség miatt halna meg, hanem azért, mert megvonnák tőle azt a kórházi támogatást, amellyel fenntartható ez az alapvető életfunkció. A döntési helyzet ott van, hogy mit tartunk életfenntartó kezelésnek, és mit speciális terápiának, s hol van a kettő közötti határvonal – világított rá a ferences szerzetes. A lélegeztetés életfenntartó kezelés, hiszen enélkül ez a kisgyermek nem élne. Ugyanakkor a folyadékpótlás és a táplálás is az alapvető humanitárius ellátáshoz tartozik, hiszen mindenkinek joga van a lakóhelyhez, az ivóvízhez, az élelmiszerhez, az alapvető orvosi ellátáshoz. Ezeken túlmenően pedig meg kell adni ennek a kisgyermeknek a szeretetet is, amelyet állapota ellenére valamilyen módon biztosan érzékel.
A minden kultúrában meglévő általános emberség abban az objektív értékben gyökerezik, hogy az ember egyedi és megismételhetetlen, és születésétől a természetes haláláig joga van ahhoz, hogy az adott körülményekhez képest megfelelő ellátásban részesüljön, és szerető közeg vegye körül. Arra kell törekedni, hogy a természetes erkölcsi törvény által szabályozott emberi méltóság semmiképpen ne sérüljön, és ne legyen kitéve a többség vagy a kisebbség véleményének. A tudás és a jó lelkiismeret együtt határozhatja meg ezeket az értékeket.
Harsányi Pál Ottó örömtelinek tartja, hogy Charlie Gard ügyében hatékony, a mai kor kommunikációjának megfelelő összefogás alakult ki az élet kultúrája mellett. Ez az emberi szolidaritásba vetett hitet, a legnemesebb emberséget erősíti, amely mindenkit támogat, függetlenül attól, hogy milyen vallású, vagy egyáltalán követi-e valamelyik vallási közösség szabályait.
