A környéken régen is számtalan szőlőfajta termett, s a rendszerváltást követően a kukoricaföldek helyett egyre több helyen kezdtek ismét szőlőtermesztésbe, bortermelésbe. Balatonlelle fölött található a Kishegy, ahol hagyományosan szőlőskertek voltak. Az odavezető út mellett ma már ismét szőlőtőkék sorakoznak, ameddig a szem ellát. Egy meredek kaptató végén pedig a barokk stílusban épült Szent Donát-kápolna áll. Az egykori Jankovich-féle szőlőben épült templomocska sokak szerint Somogy megye legszebb kápolnája. Ajtajából gyönyörű kilátás nyílik a boglári és fonyódi dombokra, nyugat felé ellátni egészen Keszthelyig, keleten pedig szinte a Tihanyi-félszigetig tárul a vándor elé a Balaton panorámája.
A kápolnát Szent Donát ókeresztény vértanú tiszteletére szentelték, aki a szőlőskertek, szőlősgazdák védőszentje. Ünnepe augusztus 7-én van, mely az idén egybeesett Urunk színeváltozásának ünnepével. A szőlő különös gondoskodást igényel, védeni kell a hidegtől, elverheti a jég, árthat neki gomba és a sok eső. Régi korok embere épp ezért kérte egy szent segítségét, hogy a termés bő legyen, s a kertekben dolgozó embereket is megvédje a villámcsapástól. Épp ezért az ország több helyén is található Szent Donát tiszteletére készített szobor, vagy emeltek neki kápolnát.
Közel két évtizede rendezik meg minden esztendőben Balatonlellén a borhetet – Villáműző Szent Donátnak, a szőlőhegyek védőszentjének tiszteletére. Ilyenkor az üdülőtelepen a lellei szőlősgazdák várják boraikkal a vendégeket, az egész héten át tartó mulatságban a borsátrak gyűrűjében pedig magyar és nemzetközi együttesek, tánccsoportok szórakoztatják az üdülővendégeket.
Balatonlelle szőlősgazdái azonban tudják, nem felejtették el hagyományaikat sem, épp ezért Kovács Jenő plébános minden esztendőben szentmisét mutat be a Kishegyen Szent Donát ünnepén. Mivel ez idén vasárnapra esett, ezért az előnapján gyűltek össze a hívek, hogy részt vegyenek a hagyományos búcsúi misén. Ki gyalog, ki gépkocsival, mások pedig az egyébként az üdülőket a városban szállító Vili-vonattal érkeztek a település fölött, egy háromszáz méter magas dombon található kápolnához. Mivel az istenháza olyan kicsi, hogy talán húszan férnének el benne, a szomszédos étterem kerthelyiségében mutatta be a lellei plébános a szentmisét. Homíliájában szólt a szőlősgazdák munkájáról, fáradozásuk gyümölcséről, beszélt arról is, hogy amint Urunk színeváltozása hegyen történt, nekünk is érdemes legalább évente egyszer némi áldozatot vállalva, a világ zajától távol, elcsendesedve keresnünk Isten szándékát, hálát adva az elvégzett munkáért, annak eredményeiért.
A borhét zárásaként – immár hagyományosan a zárónapon – a borsátrak között felállított színpadon szintén szentmisében adtak hálát a lelleiek és az ott pihenők a délelőtt során.
Fotó: bókay
