Kevés az olyan műterem, amely a művész halála után eredeti állapotában maradt meg az utókor számára. Ez érthető is, hiszen a berendezést nehéz hosszabb ideig egyben tartani, a használati tárgyakat a végtelenségig őrizni. A házat, az egykori műtermet az örökösök legtöbbször eladják, esetleg más művészek használják tovább. Tudjuk, hol alkotott Csontváry, Derkovits vagy Kisfaludi Strobl Zsigmond, de egyikük lakóhelye sem látogatható.
Csernus Tibor 2007-ben halt meg Párizsban, nyolcvanéves korában. Életműve egyedülálló a XX. századi magyar festészetben. Munkásságának már életében támogatója, képeinek vásárlója volt Kovács Gábor, a Kogart Galéria tulajdonosa. Csernus nagyméretű olajképeit, Hogarth-variációit, Caravaggio stílusát idéző, az úgynevezett „mágikus realizmus” bűvöletében festett műveit már sokszor láthattuk Budapesten. Csernus és felesége, Sylvester Katalin 1980–1981 táján költöztek a Montmartre-ra, a Bateau-Lavoir (Hajómosoda) nevű műteremházba, amely a XX. század elején Picasso, Modigliani, Juan Gris műtermének is otthont adott.
Amikor Csernus elhunyt, felmerült a kérdés: mi lesz a hagyatékával? Halála után két évvel, 2009-ben lehetőség adódott arra, hogy a festő teljes műtermi berendezését hazaszállítsák Budapestre, abban az állapotában, ahogyan megmaradt. A Kovács Gábor Művészeti Alapítványnak az Andrássy út 108. szám alatt sikerült egy olyan szobát találnia, amelynek méretei nagyjából megegyeznek a párizsi műterem méreteivel, így aztán rekonstruálhatták az eredeti berendezést.
Amikor a látogató belép a terembe, azonnal feltűnnek számára Csernus saját készítésű, óriási repülőgépmodelljei, amelyek négy oldalról lógnak le a mennyezetről. Balra egy méretes barkácsasztal látható, alul tele szerszámokkal, a tetején vetítő, satu, újságok, magazinoldalak – minden megtalálható itt, amire a modellek készítéséhez alkotójuknak szüksége volt. A bejárattal szemben nagy, kétoldalas festőállványt látunk, rajta Csernus képei. Az egyik egy szénnel készült vázlat. A vásznak befejezetlenül maradtak, a művész betegsége miatt már nem tudott tovább dolgozni rajtuk. Kiállították a teremben azt a fekete műbőr forgószéket is, amelyen a művész – a festékfoltok tanúsága szerint – sokat üldögélhetett munka közben, maszatos kézzel. Jobbra egy asztal áll, tele festékestubusokkal és -tégelyekkel, tusosüvegekkel, régi ecsetekkel. Egy beépített polcon állatfigurák, alul két sorban könyvek sorakoznak. A művészeti albumok között ott van számos különböző kiadású Biblia, és természetesen egy vaskos Caravaggio kötet is. Hátul, egy magas fapolcon régi lemezjátszó, mellette elképesztően kopott lemeztokok – látszik, hogy gyakran használták őket. A falon Bernáth Aurél fényképe.
Körben, a szabad falrészeken balra és jobbra néhány olajkép. Az egyik a Bateau-Lavoir udvarát ábrázolja a festő feleségével, a másik pedig a színes forgatagú Émile Goudeau teret, amelyre a montmartre-i ház kapuja nyílt.
A kiállított tárgyak valóban felidézik Csernus Tibor alakját és munkásságát. Csak a lusta cirmos macska hiányzik a műterem közepéről – meg persze maga a festő, aki e személyes tárgyak között élt párizsi otthonában, a szintén megtekinthető fotók tanúsága szerint.
(Az emlékműterem hétfőtől péntekig 10 és 18 óra között látogatható az Andrássy út 108. első emeletén.)
