Legnehezebben a közönséges taracktól tudunk megszabadulni. Gyökérzete messzire elkúszik, és hamar behálózza a talajt. Föld feletti része éppen úgy néz ki, mint a fű, ám gyökérzete nem bojtos, hanem fehéres, hosszan elheverő és tagolt.
A gyermekláncfű vagy pongyolapitypang (képünkön) az ápolt gyep egyik fő ellensége. Hosszú karógyökerét gyomlálóvillával emeljük ki, úgy, hogy ne szakadjon be a gyökér, mert különben ismét kihajt.
Bájos neve ellenére a szelíd csorbóka is gyakran megkeseríti a földet művelő ember dolgát. A növény magvait a pitypanghoz hasonló módon röpíti szét, ha nem gyomlálják ki időben.
A napraforgó kutyatej júniustól őszig hozza apró, zöldessárga virágait, ezután érleli magvait. Könnyen kihúzható a gyökere, amelyet sarabolóval vagy kapával is el lehet vágni. A kakukktorma hihetetlenül gyorsan terjed. Még mielőtt magot érlelne, feltétlenül húzzuk ki a földből tövestől!
A mezei aszat alacsony növésű gyom, fogazott levelei a pitypangéra emlékeztetnek. Ha gyomláljuk, a teljes gyökérzetet távolítsuk el a földből, különben tovább szaporodik.
A legveszedelmesebb – és sajnos a legelterjedtebb – gyomnövényünk a parlagfű (Ambrosia eliator). A pázsitban szerencsére nem szokott megtelepedni, ellenben minden más, korábban felásott vagy megbolygatott földben vígan tenyészik. Gyökerestől húzzuk ki, és rendszeresen kapáljuk a parlagfüves területet. Ha még maghozatal előtt, a gyökerével együtt eltávolítjuk a növényt, akkor ki lehet parancsolni a kertből. Azokat a gyomnövényeket, amelyek még nem virágoznak, illetve nem érlelnek magot, a komposztdombra tehetjük. Ez alól kivétel a tarack, és egyéb, kúszógyökerű gyomnövény. Ezeknek, illetve a már magba szökkent gazoknak a kukában a helyük!
