Fotó: Merényi Zita
Székely János a bevezetőjében arról beszél, hogy előbb-utóbb minden elmúlik: a házaink, az autóink, a számítógépeink, sőt még az okostelefonjaink is. De az, amit itt ma átélünk, lehet örök. Mert a szeretet és művei megmaradnak.
Zavarba ejtően gazdag a gyermek- és a felnőttprogram is: egyszerre négyféle zajlik egy időben: püspöki előadás, a Schönstatt mozgalom vezetőinek előadása, a Házas Hétvége nemzeti felelőseinek párkapcsolati műhelye, és is jelen van öt szociális testvér: ők imát, szentségimádást vezetnek.
A jelenlévők nagy része az aulában marad, és a püspöki előadásra vár. Elindulok fölfedezni a helyszíneket. A tornacsarnokot függönnyel kettéválasztották, az egyik oldalon a táncoktatók várakoznak, a másikon Lendvai Zoltán atya máris belekezdett a gördeszkás foglalkozásba. Visszatérek az aulába, ahol az egyik oldalon kávé, alma, könyvek és kegytárgyak, a másikon mérhetetlen mennyiségű süti várja a vendégeket. Útközben látom, hogy a tanárit mára pelenkázónak nevezték ki.
A püspök először a jövő évi eucharisztikus kongresszusról beszél, ahol a köztünk lakó Istent fogjuk ünnepelni. Hangsúlyozza, ha valaki szeretne részt venni a budapesti kongresszuson, minden feltétel adva van ehhez: a legkisebb településről is buszok indulnak majd a városi pályaudvarokra, és ingyen lehet utazni.
A továbbiakban a négy evangélium különböző szemléletéről hallunk: a „prédikáló”, tanító Mátéról; Lukácsról, aki olyan, mint egy családlátogatásra érkező pap vagy tanár, és a leggyönyörűbb történeteket mondja el Jézusról; valamint Jánosról, aki cellájában ülő szerzeteshez hasonló, és minden jézusi történet mélységeit akarja megértetni. Márk, az elsőként született evangélium írója utcai prédikátor módjára, ládára állva kiáltja a világba az örömhírt és csodák sorozatával indítja elbeszélését. Márk Péter tolmácsa volt, ezért evangéliuma bizonyos értelemben Péter evangéliumaként is felfogható. Az a célja, hogy olvasói felismerjék, Jézus a Messiás, és leboruljanak a kereszt elé. Jézust a csodái ellenére sem értik ebben az evangéliumban. Péter felismeri ugyan Jézusban a Messiást, de azt, hogy szenvednie kell, nem tudja elfogadni. A tanítványok szíve vak marad. Márk evangéliuma a passióra irányul, és arra akar ráébreszteni, hogy Isten új neve a szeretet. Halálosan szereti a világot, nagy titka a kereszten tárul fel. A Márk-evangélium e szemléletének magyarázata az, hogy az első nagy keresztényüldözés után születik. Bátorításnak szánják a vértanúk Egyháza számára.
A titkot Jézus az utolsó vacsorán adja át. Nekünk adja önmagát a kenyérben. Csak a szerelem mondatai hasonlók az övéihez. Egy szerelmes akarja testét-lelkét a társának adni, hogy az táplálkozhasson belőle. Isten önmagát adja a világnak, és ez a titok, mint Pál írja, a házasságra is vonatkoztatható.
A szünetben a nap levezetőelnökéhez, Kancsal Péterhez lépek, hogy a szervezés hátteréről kérdezzem. A cél az volt, mondja, hogy itt ma minden család és családtag megtalálja a számítását, és lazíthasson, lelkileg felüdülhessen, tudatosíthassa magában a családi élet és az összetartás értékét. Az ő szülei például éppen ma ünneplik a 45. házassági évfordulójukat, az édesapja az egyházközségi elnök. Ő mint hagyományőrző vőfély került az itteni szerepébe, idén először, mivel nagy gyakorlata van ünnepi rendezvények levezetésében. A szervezés teljes egészében a lenti hívek munkája volt, és a jelenlévők mintegy harminc százalékát is ők teszik ki. De az egyházmegye minden szegletéből érkeztek vendégek.
Amikor az aulába visszaérek, már Kiss László körmendi plébános bő humorú előadása zajlik. Sokszor megfeledkezünk arról, hogy Isten valóban jelen van a templomainkban. Ezért templomok, és nem imaházak. Az örökkévalóság itt és most, ma elkezdődött.
Gyakori, hogy a szentségimádás közben mindenáron csinálni akarunk valamit: énekelünk vagy rózsafüzért mondunk. Lehet, hogy Márta példája helyett jobb lenne Máriáét követni, csak leülni és hallgatni. A csend az Isten szava. Az atyja sem mondott semmit a tékozló fiúnak, csak átölelte.
Gyakran azért nem merünk Isten elé odakutyulni (itt hallom először ezt a szót, de létezik; a jelentése: kutya módjára odasündörög valakihez), mert bűnösnek érezzük magunkat. De akármilyen „tróger, aljas disznó” vagyok, Isten lehajol hozzám, és átölel. Hát kutyuljunk oda Isten elé bátran!
Manapság egyre többen nézegetik a telefonjukat, még temetés közben is. Pedig minél gyakrabban Jézussal és csak vele lenni védőburkot jelent. Szánjunk időt a szentségimádásra heti rendszerességgel, mondja a körmendi plébános.
Miközben ebédért állunk sorban, Mária testvérrel beszélgetek. A szociális testvérek olyan feladatot kaptak mára, hogy azoknak adjanak programot, akik elcsendesedésre vágynak. Megtudom tőle, hogy esténként mindig így kiált fel: „Kilenc óra! Megjött a Kurír” – híreink ugyanis olyankor érkeznek meg a telefonjára.
A Török házaspár, Orsolya és Péter – mint ebéd után, még az asztalnál ülve elmondják – nem a saját bölcsességüket, hanem a Schönstatt közösségi tapasztalatát hozták el ma ide. A házasságban egy emberi kapcsolat emeltetett a szentség szintjére. Ahogyan az Eu-
charisztia minden darabkájában ott a teljes Krisztus, úgy minden egyes házasságban, családban, otthonban is ott a teljes szentség. A házasság gyógyító jelenlét: egymást gyógyítjuk benne. Elkerülhetetlen azonban, hogy szenvedést is okozzunk egymásnak, hogy egymás keresztjei is legyünk. Ezt Krisztus keresztáldozata mintájára kell vállalnunk és megélnünk. Egy idős házaspár a hallottakkal kapcsolatban elmondja, nagy öröm számukra, hogy szentségként és az életszentségre vezető útként gondolhatnak a házasságukra. Egyházi berkekben ezt korábban kevésbé hangsúlyozták, és az életszentség fogalmát a papi-szerzetesi hivatás számára foglalták le.
„Talán nem is az a legfontosabb, hogy mit mondtunk el, hanem az, hogy együtt mondtuk, és hogy 250 kilométert tettünk meg azért, hogy tanúságot tegyünk” – mondja Péter. „Gyarló, küzdő emberekként, de az eszményt felmutatva beszéltünk. Nem azért érkeztünk, hogy magunkat dicsérjük” – teszi hozzá Orsolya. Majd így folytatja:
„Nemrég, miután a szentekről beszéltünk a gyerekeinknek, az egyikük nagyon elgondolkodott. Min töprengsz? – kérdeztem tőle. Hát azon, hogy kiknek legyek a védőszentje – válaszolta. Irigylem a problémádat – mondtam neki erre.”
Az aulában Székely János kérdésekre válaszol, elsőként egy, a házasságok gyakori kudarcaira vonatkozóra. Azt fejtegeti, hogy az emberek tudnak az objektív igazság létezéséről, mégis tagadják, mert Isten trónszékébe szeretnék feltornázni magukat. Éles helyzetekben azért kiderül, hogy hisznek az objektív erkölcsi rendben. A házasságra készülőknek arra kell elszánniuk magukat, hogy a társukat boldoggá teszik, és nem szabad a másiktól várniuk, hogy a boldogságukat szolgálja.
A következő kérdés a kibérmálkozás jelenségét teszi szóvá. A püspök szerint nem szabadna, hogy a bérmálkozás kipipálandó kötelesség legyen. Többnapos bérmálási lelkigyakorlat bevezetését javasolja a finn evangélikusok konformáció előtti elvonulásának mintájára.
Az utolsó kérdés korunk népvándorlására vonatkozik. Ez összetett probléma, hangsúlyozza a püspök. Százmilliók élnek a földön menekültsorban, aminek részben a javak elosztásának végletes igazságtalansága az oka. Ez ellen tenni kell. A nemzet, a saját kultúra érték, de a föld az emberiség közös tulajdona. Ha valamilyen katasztrófa következtében Magyarország válna lakhatatlanná, mi is máshol kopogtatnánk, és joggal várnánk el, hogy ott segítő kezet nyújtsanak.
– Sokféle programot szerveztünk, ennek előnyei és hátrányai is voltak – mondja Ipacs Bence plébános. – Az előnye az volt, hogy a gyerekek így sok mindenbe belekóstolhattak. A hátránya pedig az, hogy nehéz volt választani, és egyes előadókhoz, bizonyos helyszínekre kevesen mentek. Nagy-nagy szervezőmunka előzte meg a mai családi napot – folytatja. – Némileg aggódtam is, mert kicsi és inkább idősekből álló a közösségünk, kevés a hadra fogható ember. De amikor segíteni kell – mint most megtapasztaltuk –, azok is jönnek, akik templomba nem vagy csak ritkán járnak. A mait közös ügyként fogták fel a lentiek, és ki akartak tenni magukért. Mindannyian büszkék lehetnek a helytállásukra.
