Mi hívta életre ezt a programot?
– Iskolánk már két évvel ezelőtt szervezett a gyermekjogokról egy előadást, amelyet az UNICEF Magyar Bizottság akkori gyermekjogi igazgatója, Gyurkó Szilvia tartott a diákjainknak. A szervezet jelenlegi igazgatójával, Lux Ágnessel pedig idén nyár elején találkoztunk. Akkor állapodtunk meg abban, hogy az idei tanévet ezzel a bizonyos Ébresztő-órával – amely hivatalos UNICEF-program iskolák számára – szeretnénk kezdeni. Ez egy másfél órás, vagyis két tanóra hosszúságú program volt, amelyet önkéntesek tartottak. Minden osztályhoz két előadó érkezett, köztük volt a két említett szakember is. A tervünk az, hogy a jövőben a mindenkori két új osztályt, vagyis a hetedikeseket és az új kilencedikeseket is megismertessük ezzel a témával.
Talán nem tévedek, ha azt mondom, nemcsak a kiskorúak, de mi, felnőttek sem vagyunk teljesen tisztában a gyermekek jogaival…
– Sajnos így van, noha viszonylag szűk terület ez és jól szabályozott. Összesen negyvenkét gyermekjogot tart számon a szakma. Ebben a félévben az UNICEF munkatársainak vezetésével a tanári karon belül is foglalkozunk a gyermekvédelemmel. Lux Ágnes még szeptemberben tart egy előadást iskolánk pedagógusainak. Ő egyébként most egy rövid beszélgetés erejéig Várszegi Asztrik főapát úrral is találkozott. A tanári karnak is tájékozottnak kell lennie ahhoz, hogy válaszolhasson a diákok kérdéseire, s minél szakszerűbben és hatékonyabban nyújthasson segítséget nekik, ha nehéz helyzetbe kerülnek. Sőt, magunknak is változnunk kell, túl kell lépnünk beidegződéseinken, bizonyos helyzetekben önkontrollt kell gyakorolnunk. Tisztelnünk kell a ránk bízott diákok jogait.
Mit tanultak a gyerekek ebben a másfél órában?
– Ez a két tanóra nyilván csak egyfajta ízelítő lehetett, de így is számos téma felmerült. Az Ébresztő-óra arra is ösztönözte a fiatalokat, hogy megtalálják a saját határaikat, és ezáltal tisztelni tudják mások jogait is. Segített nekik abban, hogy megtanulják: addig tartanak az ő jogaik, vagy ha úgy tetszik, a szabadságuk, ahol a többiek jogai kezdődnek. A fiatalok azáltal, hogy megismerik a jogaikat, felelőssé is válnak egymás iránt. Ha ezzel magatartással már gyermekkorukban megismerkednek, akkor felnőttként is egy erőszakmentes világ képviselői lehetnek. Valójában jó lenne, ha minél több iskolába eljutna ez a program. Eddig mintegy ötezer-ötszáz diákot ért el.
Konkrétan milyen területekről és jogokról esett szó?
– Az előadás egyik hangsúlyos része volt a bántalmazás témaköre. Egy gyermeket sajnos már elég korán érhet atrocitás: akár a saját korosztályából, akár a felnőttek világából. Ezért minél előbb meg kell tanulnia, miként védheti meg magát. Ahogyan azt is el kell sajátítania, hogyan védhet meg valaki mást, akit bántalmazás ér. Ez utóbbi nagyon fontos, hiszen csak a szolidaritás mentén lehet erőszakmentes világot építeni.
A gyermekbántalmazás sajnos nem új keletű probléma, de az utóbbi években egy eddig nem ismert „válfaja” is kialakult: az online zaklatás. Az Önök iskolájában is valós probléma ez?
– Azt hiszem, egyetlen olyan iskolai közösség sem létezik ma, amelyben ne fordulna elő ilyesmi. Tavaly nekünk is szembe kellett néznünk egy ilyen esettel. Szerencsére sikerült megoldanunk. Az egyik legveszélyesebb terület ez, hiszen például a Facebook világára alig van rálátásunk, ezért nagyon nehéz kideríteni, hogy ki a tettes. Az Ébresztő-órán is szóba került ez a téma. Az önkéntesek olyan posztereket osztottak szét a diákok között, amelyeken a zaklatások kivédésére szolgáló útmutatások és tanácsok szerepeltek. Akadt olyan diák, aki még aznap ki is tette a szobája falára. Az előadók bemutattak egy telefonos alkalmazást is, a HelpApp-ot, amelyet az UNICEF Magyar Bizottsága fejlesztett ki. Érdemes letölteni. Konkrét, pragmatikus javaslatokat találhat itt a gyerek arra vonatkozóan, hogy mit tegyen, ha valaki bántalmazza. Lehet az: osztálytárs, rokon, tanár, idegen felnőtt. A gyerek bizonyos technikákat tanulhat egy problémás helyzet kezelésére. Az applikáció tanácsot ad azzal kapcsolatban is, hogy milyen szervezethez fordulhat egy kiskorú, ha bántalmazás éri. De leginkább mégis abban segít neki, hogy miként védheti meg magát. Természetesen az önkéntesek arra is bátorították a gyerekeket, hogy ha bármilyen bántalmazás éri őket, keressenek fel egy olyan felnőttet, akiben megbíznak. Buzdították őket arra, hogy merjenek segítséget kérni, ne cipeljék egyedül a terhet.
Hogyan fogadták a diákok az Ébresztő-órát?
– Hetedik osztálytól a tizenkettedikig vettek részt az előadáson, ez többféle korosztályt jelent. Akadtak, akiket nagyon komolyan megszólított a téma, és az óra után még hosszan beszélgettek az önkéntesekkel. Voltak olyanok is, akik számára az előadás nem jelentett újdonságot, de így is tanulságosnak tartották a hallottakat. Egyetlen diák sem mondta azt, hogy az Ébresztő-óra unalmas lett volna vagy haszontalan.
