Gregorián

mely szomját oltja az erdőben kódorgónak? Leszek-e
szívekhez tapasztott tenyér, melyben a szabadság
                                                              mámora
lüktet? Megszelt kenyér tányérja peremén
az alkonyatból hazadülöngélőnek? Kartondoboz,
a gondosan széthajtogatott, Ripolus áthűlt teste alatt,
                                                            mikor farkasordító hidegek járnak?
Az eltévedt ember lámpásába töltöd-e verseim olaját?

Vagy csak szentjánosbogár retinádon átvillant
pillanatnyi zöldje? S ennyi is legyen elég?

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .