Elég lenne csak fellapozni, elolvasni, amit a templomban is hallunk. A híressé vált axiómát ebben az esetben is alkalmazni lehet: „lex orandi est lex credendi” – ami szabad fordításban annyit jelent, hogy „az imádság szabálya határozza meg a hit szabályát”. Vagyis: amit a kinyilatkoztatásban kaptunk, azt az egyház megvallja, átimádkozza, és ezzel alakítja a hitünket.
Az ünnepet megkezdő alkonyati istentisztelet legelső éneke elmondja a lényeget: „Pünkösd ünnepét, a Szentlélek lejövetelét, az ígéret beváltását (…) üljük ma.” Igen, amit Jézus ígért, azt beváltotta: leküldte a Szentlelket (Jn 16,7). Mégpedig a feltámadása után az ötvenedik napon. Így szól erről egy másik énekünk: „Az utó- és befejező ünnepet üljük ma fényesen, ó hívek, az Ötvenednapot, az ígéretek beváltását, mert ezen a napon szállott le a földre tüzes nyelvek alakjában a vigasztaló láng.”
Az eseményt kísérő körülményeket több ének is részletezi, szinte élményszerűvé téve azokat. A kívülállók az apostolokat „a Szentlélek ihletéséből idegen nyelveken hallották”, amint egyik énekünk beszámol róla. Ugyanis „a Szentlélek leszállása által idegen nyelvek beszélésére” váltak képessé az apostolok, amint egy másik ének költőien átfogalmazza a szentírási beszámolót. Egy következő himnusz pedig folytatja a témát: „az idegen nyelveken való beszélést ittas állapotnak tulajdonították” az idegenek. Ámde mindez azt szolgálta, hogy „az isteni titkok ékesszólású tanításával a nemzeteket a hit világosságára” térítsék. Egy további ének a nyelvek pünkösdi csodájának biblikus párhuzamát, illetve ellentétét is feleleveníti. A bábeli torony építésének vakmerősége miatt Isten összezavarta a nyelveket (Ter 11,1–9), „mostan a többféle nyelv érthetővé tétetett mindnyájunk lelki üdvösségére”. Így hallhatta mindenki saját anyanyelvén az apostolok igehirdetését (ApCsel 2,11). Így válhattak az egyszerű halászemberek „bölcsekké”, Isten igéjének hathatós hirdetőivé.
A Szentlélek mindenki számára „vigasztaló” és „az igazság Lelke” lehet, amint Jézus ígéretében szerepel (Jn 14,15). Ugyanezt énekelteti róla az egyházunk is. Húsvéttól kezdve hosszú ideig kellett várakoznunk, hogy újra énekelhessük és imádkozhassuk a „mennyei király” himnuszunkat s benne ezeket a megszólításokat. Szinte kiéheztet, rászomjaztat bennünket az egyházunk!
Ám most minden szépet és jót énekelhetünk róla: „A Szentlélek a világosság, az élet és az ész élő forrása, a bölcsesség lelke, az értelem lelke, jóságos, igaz és okos, uralkodó és a bűnökből megtisztító, Isten és istenítő, a tűzből származó tűz, beszélő, cselekvő és ajándékokat osztogató.”
