Görögkatolikus lelkiség

A karácsonyra készülve Görögkatolikus Egyházunk az ünnep előtti utolsó vasárnapot az ószövetségi ősatyáknak szenteli. Vagyis megemlékezünk ekkor mindazokról, akik előkészítették Jézus világba érkezésének útját. Valamiképpen erről szól az ünnepi evangélium is (Lk 14,16–24), amelyben Jézus a nagy ünnepi lakomáról tanít. Ennek előzménye az, hogy egy vendégségben az egyik jelenlévő felsóhajtott: Milyen jó azoknak, akik asztalhoz ülhetnek az Isten országában! Jézus pedig példabeszédben mondja el, milyen jó azoknak, akik nem utasítják vissza a meghívást, ilyen-olyan ürügyet keresve. A gazda sokakat meghív, és szolgái által végül mindenkit beterel a lakomára. A példabeszéd alapján leszögezhetjük: Isten egyetemes üdvözítő szándéka mindenki felé irányul.
A tanítás egyik kulcsszava a sokakat. Az itt szereplő eredeti görög szó mélyebb jelentéssel bír, mint a magyar fordítása. Ugyanis az az értelme, hogy nagyon sokakat, szinte azt is lehetne mondani, hogy mindenkit. Igen, Isten ilyen! Nem személyválogató. A karácsonyra készülve ezt különösen átérezhetjük. Hiszen egyszülött Fia nem válogatta meg, hogy kiért, kikért érkezik a világba: ő mindenkiért lett emberré, hogy mindenkit üdvözítsen. Szent Atanáz mélyér­tel­műen fogalmazza meg a megtestesülés titkát: Isten emberré lett, hogy az ember istenivé lehessen.
Az evangéliumban szereplő ember valóban sokakat meghívott az ünnepi lakomára. Szent Máté evangélista úgy írja le ezt a történetet, hogy egy királyi személy volt az illető, „aki menyegzőt készített a fiának” (Mt 22,2). Mindkét esetben fontos a kulcsszavunk, hogy valóban sokakat hívott meg az eseményre. Nem csak a közvetlen rokonsággal akart együtt ünnepelni. Ugyanígy a karácsony is egészen tág, sőt egyetemes értelmű: Jézus nem csak a választott nép tagjaival akart közösségre lépni, hanem mindenkivel, aki elfogadja a közeledését. S ez ma is érvényes: a sokakban, vagyis a mindenkiben mi is ott vagyunk! Jézus hozzánk is közeledik, el akar jönni közénk ezen a karácsonyon is. Miért utasítanánk vissza?
A történet végén látjuk a megoldást: a királyi személy, vagyis a Gazda mindenkit ott akar látni az ünnepen, hogy „megteljék a háza” (Lk 14,23). Szent Máté evangélista szövegében kétszeresen is hangsúlyt kap a kifejezés. Uruk parancsa az, hogy a szolgák mindenkit hívjanak be, „akit csak találnak”. Ők pedig „összeszednek mindenkit” (Mt 22,9–10). Igen, a karácsonyra felkészítő példabeszéd megmutatja nekünk az ünnep legmélyebb értelmét, Isten egyetemes üdvözítő szándékát, amit a Szentírás így fogalmaz meg: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4).
Ne féljünk a meghívástól! Inkább örömmel fogadjuk. Hiszen Jézus azért jött a földre, és azért jön el a mostani karácsonykor is, hogy mindenkit – bennünket is – üdvözítsen. Még akkor is, ha Szent Pállal (1Tim 2,15) együtt mi is kénytelenek vagyunk minden szentáldozás előtt megvallani a Hiszem, Uram, és vallom kezdetű imában: „a bűnösök között az első én vagyok”.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..