A Görögkatolikus Egyházban a pünkösd utáni negyedik vasárnap evangéliuma (Mt 8,28–9,1) – úgy tűnik – borúlátóan fejeződik be. Jézus előbb nagy jót tesz két emberrel, mert kiűzi belőlük az ördögöket. De aztán, amikor a közösség kárt szenved, mert az ördögtől megszállott sertéskonda a vízbe fullad, a város lakói elküldik maguktól Jézust. Szinte előrevetül a Jeruzsálem megsiratásakor mondott – a prófétától kölcsönzött – panasza: nem ismerték fel meglátogatásuk idejét (Lk 19,44). A gadarai emberek azt kérik, távozzék tőlük, „hagyja el határukat” (Mt 8,34). És mit tesz ő? A „szelíd és alázatos szívű” Jézus (Mt 11,29) bárkába száll, átkel a tavon, és városába megy. Úgy tűnik tehát, hogy sikertelen maradt, kudarcba fulladt a jó szándéka, sőt az egész itteni tevékenysége. De valóban így lenne? Érdemes a mélyére hatolni ennek!
A meggyógyítottak szempontjából semmiképpen nem sikertelen Jézus tevékenysége. Sőt! Embert faragott belőlük. Azokból, akik nem emberi módon, hanem tisztátalan körülmények között éltek, hiszen sírboltokban laktak. Emellett elvadultak voltak, akiktől a többiek féltek. Jézus pedig isteni hatalmával újra emberré tette őket. Igaz, az evangélium nem szól tovább róluk, de annál beszédesebb a tény, hogy immár az egész város kimegy a helyszínre (Mt 8,34). Tudják, látják, tapasztalják, hogy most már nem kell félni azoktól, akiktől eddig féltek. Most már újra emberi formában látják őket. Bizony, nem volt eredménytelen Jézus tevékenysége. Ahogyan akkor sem az, amikor a bűnbocsánat szentségében a mi lelki betegségünket is orvosolja.
A gonosz szellemekkel kapcsolatban sem sikertelen Jézus tevékenysége. Miért? Egészen egyszerűen azért, mert bebizonyítja az isteni hatalmát fölöttük. Igazolja, hogy nem a gonoszé, a rosszat akaróé az utolsó szó az ember életében, hiszen ő le tudja győzni a gonoszt. Érdekes módon fejezi ki ezt az evangélium: egy egész konda a tengerbe fullad (Mt 8,32). Nyilván nem azért történik így, hogy Jézus kárt okozzon. Ám sajnos a szűk látókörű gadarai nép ezt így értékeli. Mégsem ez a lényeg, hanem az, hogy Jézus ura a gonosznak is! Ezt mi is megtapasztalhatjuk, amikor a szentgyónásban belőlünk is kiűzi a gonoszt.
Az egész evangéliumban is azt látjuk, hogy Jézus eredményesen működött. Hiszen bejárta a városokat és a falvakat, és „meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között” (Mt 4,23). Csak ott nem tudott – és bizonyára nem is akart – csodát tenni, ahol nem hittek benne (Mt 13,58). Tehát semmiképpen nem szabad a tevékenységét eredménytelennek tekinteni, és borúlátóan kezelni. Mert ahol a mi életünkben is hitre talál, és magasabb szempontjai szerint jónak ítéli, ott ma is tud segíteni, eredményesen működni.
Erről az evangéliumi történetről is eszünkbe juthat a sokat idézett újszövetségi tanítás: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4). Kell ennél nagyobb örömhír? Bizony, ez eloszlatja a borúlátó ködöt minden evangéliumi részletről, így a mostaniról is!
