A délebbre található Sajógömör (Gemer) már a XIV. században nevet szerzett magának, mint Gömör vármegye névadója és központja. A napjainkban is többségében magyarok lakta községbe érve szembetűnik a Petőfi Sándor által megénekelt, a település egyik oldalát szegélyező meredek dombvonulat. De a magaslat nem erről vált ismertté. A monda szerint Mátyás király itt kapáltatta meg a népet lenéző urakat. Az eseményre az egykori szőlőtövek árnyékában, az 1882-ben épült neogótikus evangélikus templom kertjében álló nem mindennapi alkotás, a „kapás király” emlékeztet. Holló Barnabás 1917-ben készült alkotása Mátyás királyt kapával a kezében ábrázolja. Sajógömör mind a mai napig a szlovákiai evangélikus élet egyik központja. A korábban latin nyelvű, neves evangélikus gimnáziumból 1619 óta számos szlovák értelmiségi került ki. A helybéli lutheránusok templomának ékessége a nagy kiterjedésű fali freskó, mely Luther Mártont ábrázolja a wormsi birodalmi gyűlésen. Az istenháza egykori lelkésze, Bugányi Miklós az I. Lipót önkénye nyomán gályarabságra ítélt gömöri lelkészek csoportjához tartozott ‒ tiszteletére emléktáblát avattak a templombelsőben. A település központjában találjuk a barokk-klasszicista, hófehér Szent-Ivány-kastélyt, melynek első tulajdonosa a „Murányi Vénusz”, Széchy Mária volt. Az épülettel szemben található emlékmű a falu leghíresebb szülöttének, a legendás magyar cigányzenésznek, az első női cigányprímásnak, Czinka Pannának (1711-1772) állít emléket. A Rozsnyótól tizenhárom kilométerre nyugatra található Csetnek (Štítnik) község központjában felsejlik az egykori város lenyomata. A nagy kiterjedésű, téglalap formájú egykori piacteret katonásan körbevevő barokk Maritinyszky-palota, a rokokó Sebők-kúria, az elegáns városháza, a pestisszobor, a barokk katolikus templom a IV. Béla király idején szászok által alapított ‒ bányászattal és vasfeldolgozással foglalkozó ‒ település egykori gazdagságára emlékeztet. A település evangélikus temploma a XIV. században épült háromhajós bazilika. Összekulcsolt kezekként megjelenő gótikus ívei, páratlan hálóboltozata vagy az ősi Bebek-család sírboltja mellett igazi, felbecsülhetetlen értékét a XIV-XV. századi falfestményei adják. Reneszánsz itáliai festők freskóiban gyönyörködhet a betérő turista. Az alkotók nevei rejtve maradtak, és a freskók is csodával határos módon menekültek meg: a reformációt követő templomfoglalást, illetve képrombolást egy „jótékony” hatású lemeszelésnek köszönhetően élték túl. Több mint kétszáz négyzetméternyi falfelületen szentek és királyok, passióképek és más bibliai jelenetek láthatók. A falakon, az ablakok boltívein elhelyezett alkotások középkori krónikásként mesélnek az őskeresztény egyház hitvallóinak példájáról (a legszebbek a saját bőrét vivő Szent Bertalant és Borbálát ábrázolják), és többek között lovagkirályunknak, Szent Lászlónak állítanak emléket. A központi templomhajó ékessége a Felvidék legöregebb, Amerika felfedezésének évéből (1492) származó, hárommanuálos orgona. A helybéli általános iskola zárt udvarán áll egy újabb helyi műemlék, a XIII. században emelt vízivár. Az erődítményt a XVII. század elején várkastéllyá alakították, majd 1685-ben a kurucok felégették. Napjainkra a kőből épített két egykori bástya és a közöttük húzódó faltöredék maradt meg. A főtéri Sebők-kúria melletti klasszicizáló épületben látta meg 1830-ban a napvilágot a Hunyadi László siratása című festményremekművet megálmodó Madarász Viktor. Ugyancsak a település neves szülötte Szontágh Gusztáv (1793-1858) filozófus. Itt ringatták továbbá a k. und k. korszakban ismertté vált „Szontágh kisasszonyok” bölcsőjét. A környékbeli dohánytermesztés csődjét követően, a helyi asszonyoknak munkát adva ‒ később országosan közel nyolcszáz bedolgozó munkást foglalkoztatva ‒, ír mintákból kiindulva, ők alkották meg a korszak egyik legkelendőbb luxustermékét, az úgynevezett csetneki csipkét. További nagy magyarok emlékét őrzi a helybeli temető. Itt nyugszik barokk kori irodalmunk jelentős alakja, a „magyar Ovidius”-nak tartott Gyöngyösi István (1626-1704) költő, író, Gömör vármegye alispánja. A Murányi Vénusz szerzője a XVII-XVIII. század legsikeresebb írója volt. Itt, Csetneken kezdte meg működését 1344-ben az első magyarországi vashámor. A XIX. században működő tizennyolc olvasztókemence és közel ugyanennyi hámor húszezer ágyúgolyóval segítette az 1848-49-es forradalom és szabadságharc honvédeit.
