Negyvennyolc lelkes diáklány már szeptember óta készült erre a rendezvényre, amelyre meghívták lelki vezetőiket, tanáraikat, szüleiket, rokonaikat és ismerőseiket is. Az ünnepségen jelen volt Eger város alpolgármestere, Szeleczki János is. A diákok műsora után Lengyel Gyula atya tartott ünnepi beszédet: „Maga Isten ünnepel itt és ma – általatok, nekünk, bennünk! Kezek nyúltak felétek, amikor először indultatok el tétován… Támogató, tápláló, simogató, védő és ösztökélő kezek. A sok kéz között a nagy rendező, Isten keze pihent meg, s pihen meg most is a vállatokon. S ez az isteni kéz ébresztett rá benneteket: nem elég, hogy vagytok valakik, hanem válnotok is kell valakivé. Hogyan történt ez a nagy átalakulás? Most már nem öröm, hogy kapsz, hanem, hogy adni tudsz!”
A közös imádság után Lengyel Gyula megáldotta a gombokat, amelyeket az osztályfőnökök feltűztek a lányok egyenruhájára. Ezután egy vidám és egy komoly műsorszám következett, amelyeket dalok kísértek – a diákok így köszönték meg az osztályfőnökök sokéves önfeláldozó, szeretetteljes munkáját és segítségét. Végül táncbemutató zárta a műsort, amely alatt különösen igaznak hatottak Lengyel Gyula szavai: „Van néhány perced, talán órád, hogy ünnepeljenek, de aztán te ünnepelteted a világot – benne életed társait.”
