A börtön kápolnáját 1857-ben királyi rendelet alapján szentelték fel. A szakrális hely és a hozzá tartozó börtönlelkészség, ahogy más hasonló intézményekben is Magyarországon, 1887-től egészen megszüntetéséig, 1949-ig működött. Az ezredfordulót követően pedig újra lehetőség nyílt a büntetés-végrehajtási intézményekben a lelkigondozásra és a szakrális helyek használatbavételére.
2007-ben megjelent a Norvég Civil Támogatási Alap pályázati felhívása, amelynek támogatott témakörei között szerepelt a kulturális örökségvédelem. Lencsés Zsolt festőművész, Budai István börtönparancsnok és Kronauer Éva kulturális menedzser fejében ekkor fogalmazódott meg az elítélteknek tartandó „freskóterápia ötlete, ami akkor még utópiának tűnt. A Társadalmi Visszailleszkedést Segítő Egyesület és az ARTTÉKA Művészet Határok Nélkül Egyesület közös pályázatot nyújtott be az alaphoz a balassagyarmati műemlék börtönkápolna helyreállítására.
Ebből nőtt ki a „freskóterápia”, amely szakképesítést nyújtó tanfolyam, és az elítéltek önkéntesen vesznek részt benne. Önismeretük, problémamegoldó készségük fejlődik általa, ez a civil életbe való majdani visszailleszkedés elősegítője lehet.
Ebbe a műalkotási folyamatba pillanthat be a látogató Gránitz Miklós fotóművész képei által. Gondos kompozíciói, az általa „meglesett pillanatok” az érzelmi töltést sem nélkülözik.
(A kiállítás a Madách Imre Városi Könyvtár Galériájában – Balassagyarmat, Rákóczi fejedelem útja 50. – október 26-ig tekinthető meg.)
(bi)
Fotó: Gránitz Milkós
