A Margit-szigeti apácák építettek itt először templomot, későbbi adatok a ferences szerzetesek XV. századi remetelakáról és a hozzá tartozó istenházáról állnak rendelkezésre. A török hódoltság, majd a kuruc–labanc harcok idején is teljesen elnéptelenedett a település, temploma pedig leégett. Az elmenekült lakosság visszatérése után először ideiglenes, majd Batthyány Károly kegyurasága és Péntek Ádám plébánossága idején, a XVIII. század közepén, a régi templom egyes részeinek felhasználásával új, barokk stílusú templomot építettek. Valószínű, hogy a régi templomból maradt meg az a művészileg jelentős Szent Márton-kép, amely a fürdővendégek mellett a Szent Márton út gyalogos, kerékpáros és autós zarándokait is idecsábítja.
Az igali egyházközség tagjai az egyházmegyei hivatal és az önkormányzat segítségével nagy figyelmet fordítanak templomuk állagának megőrzésére. A 2002 óta zajló munkák során megújult a hajórész és a szentély tetőszerkezete, új vakolat és festék került a falakra. A toronysisak átvizsgálásakor kiderült, hogy feltétlenül szükséges a kétszázötven éves faszerkezet cseréje, ami az eredeti tervekben nem szerepelt. Új terveket kellett készíteni, s új engedélyeztetési eljárás indítása vált szükségessé, ami nemcsak hátráltatja a felújítás mielőbbi befejezését, hanem jelentősen megemeli a költségeket is. Jelenleg fólia védi a megbontott toronyszerkezetet. A további támogatásokon is múlik, hogy mikor mutatkozhat meg újra teljes szépségében az igali Szent Anna-plébániatemplom.
Fotó: Cser I.
