Az elmúlt négy és fél milliárd év alatt öt nagy kihalási hullám volt. A hatodik, a leggyorsabb pedig éppen folyamatban van. A földi fajok becsült száma körülbelül ötmillió, ebből idáig mindössze másfél milliót írtak már le. A szárazföldi fajok populációja 25, a tengeri állatoké 28, az édesvízieké 29 százalékkal csökkent. A tengeri fajok esetében tíz év alatt, 1995 és 2005 között zajlott le a drasztikus csökkenés, az óceáni madarak állománya 30 százalékkal fogyatkozott meg a kilencvenes évek közepe óta. Óránként vesztünk el egy fajt – ez tízezerszerese a természetes kihalási rátának! Az évszázad feléig bolygónk lélekszáma megközelítheti a 9,3 milliárdot, 2100-ra pedig feltehetően meghaladja a tízmilliárdot.
Az évszázad végére a várható élettartam a Földön a jelenlegi 68 évről 81 évre növekszik majd.
A történelem során először fordul elő, hogy a világ népességének több mint a fele él városi területeken. 2050-re ez az arány valószínűleg eléri a 70 százalékot. Az előrejelzések szerint a fogyasztás és ezzel a termelés is növekedni fog, 2050-ben a szélesebb globális középosztály nagyobb vásárlóerőt fog képviselni, s ez a növekedés különösen igaz lesz Ázsia (vagyis a világ) legnagyobb országaiban.
A 2050-re kialakuló nagyobb népesség a jelenleginél sokkal nagyobb igényt von maga után a mezőgazdasági termelés iránt, s ennek következményei a természetes ökoszisztémák eltűnése, az ökoszisztémák nyújtotta szolgáltatások – például a szén- és vízvisszaforgatás – károsodása, valamint az élelmiszer- és rostellátásra gyakorolt káros hatások lesznek.
A jólét növekedésével párhuzamosan az étrendekben a gabonafélékről a húsra helyeződik át a hangsúly. Ez számottevő mértékben megnöveli a földhasználat és a természetes ökoszisztémák terhelését.
Amennyiben az erőforrásokat továbbra is a jelenlegi ütemben használjuk, 2050-re összességében több mint kétbolygónyi területre lesz szükség az emberiség fenntartásához, és a jobb életminőség iránti törekvéseinket nem tudjuk megvalósítani. A Fenntartható Fejlődés Világtanácsának becslése szerint 2050-re négy-tízszeresére kell növelnünk az erőforrás-hatékonyságot úgy, hogy már 2020-ra jelentős javulásnak kell bekövetkeznie. Természeti erőforrásaink védelme érdekében nemcsak a termelés forradalmi átalakítására lesz szükség, hanem fogyasztási szokásaink átalakítására is: meg kell tanulnunk, hogy nem „jár” minden azonnal a jelenlegi mértékben, még akkor sem, ha a pénzed megvan hozzá. Nem jár, mert a jelen típusú növekedési trendnek valóban megvannak a természeti határai.
Tudom, közhelyes, de nem baj, ha ismételgetjük: a szeretet nem fogyasztási cikk, nem eladó, nem vehető, de jobb lesz tőle a világ. Advent a várakozó, csendes szeretet szent időszaka. Jó lenne, ha ezekben a hetekben nem a plázákban kacatokat habzsoló keserűség töltené el a szívünket.
