Mindenkiben felmerül a kérdés: meddig tarthat ez a helyzet, mit várhatunk? Reménykedhetünk, de majd meglátjuk, mi történik a valóságban. Sok keresztény szívesen visszatérne a lakóhelyére, de ehhez látni szeretnék, hogy a falvakat biztonsági övezet veszi körül. Azt kérik, hogy lehetőleg nemzetközi legyen ez a védővonal, amely biztosítja a normális élet újrakezdését” – mondta a bíboros.
– Amíg a falvak megszállás alatt vannak, addig az embereknek nincs okuk a bizakodásra, nem térnek vissza otthonaikba, és nem tudják folytatni megszokott tevékenységüket. Egyelőre tehát csak feltevéseink lehetnek. Ha elkezdődik a folyamat, reméljük, hogy mielőbb megszületik a megoldás. Abban bízunk, hogy a védelmi vonal valóban létrejön, és visszatér az emberek mindennapjaiba a biztonság.”
A pápa személyes küldötte útjával kapcsolatban elmondta azt is, hogy elsősorban – bár nem kizárólagosan – humanitárius missziót teljesített, tehát politikai vagy más jellegű kérdésekben nem járt el küldetése során.
„Nagyon örülök, hogy teljesíthettem ezt a humanitárius missziót. Számomra ez alkalmat jelentett arra, hogy visszatérhessek arra a földre, amelyet jól ismerek és régóta szeretek. Újra találkozhattam számos olyan emberrel, akik elkötelezetten dolgoznak a segítségnyújtás területén, s egyúttal reményt és biztatást adhattam nekik. Szükségük volt arra, hogy meghallgassák őket. »Ki figyel oda az aggodalmainkra? Ki figyel oda ránk?« – fakadtak ki többen is. Szavaikat másokkal is megismertetni azt is jelenti, hogy ezáltal meghallgatjuk és mindig a figyelmünk középpontjában tartjuk őket” – mondta el iraki küldetésével kapcsolatban Fernando Filoni bíboros.
