Vajon mi jut eszünkbe először II. János Pál pápáról? Az, hogy az egyik leghosszabb ideig hivatalban lévő egyházfő volt? Vagy talán az, hogy ő volt az első kelet-európai? Esetleg az, hogy milyen sok országot látogatott meg pontifikátusa alatt? Bizonyosan olyanok is vannak, akikben a Parkinson-kórral küzdő pápa utolsó évei maradtak meg leginkább. John Kent Harrison II. János Pál, a béke pápája című, 2005-ben készült filmjének középpontjába a Krisztus békéjét a világ felé közvetítő ember került. Talán azért, mert az ő életét is körülvette a háború és a szenvedés: a II. világháború alatt határozta el, hogy pap lesz; krakkói érsekként egy diktatúrában kellett helytállnia; pápaként pedig különös érzékenységgel figyelt a világ szenvedőire. Ebben a filmben a fiatal Wojtyłát Cary Elwes játssza, míg a pápa szerepében Jon Voightot láthatjuk.
Nem véletlen, hogy a pápa halálának évében egy másik, szintén kétrészes alkotás is a mozikba került. A lengyel–olasz együttműködésben készült Karol – az első rész alcíme Az ember, aki pápa lett, míg a másodiké A pápa, aki ember maradt – Harrison filmjéhez hasonlóan sorra veszi a szentatya életének legfontosabb állomásait. Giacomo Battiato mozijában ugyanakkor egy csipetnyivel több az életszerűség. Ez talán annak is köszönhető, hogy a pápa szerepét egy lengyel színész, Piotr Adamczyk játssza.
Az is igaz, hogy a dokumentumfilmek általában jobban megmutatják a valóságot, mint a játékfilmek. Ám a szubjektív elemet ezek sem nélkülözik. Jarosław Szmidt A fehér ruhás vándor című alkotását – melynek zenéjét Michal Lorenc szerezte – mély megrendültség hatja át. A pápaság idejére fókuszáló filmben láthatunk eredeti felvételeket, melyek elsősorban nem a protokolláris találkozásokat idézik fel. Sokkal inkább azokat a pillanatokat, melyek egy életre megmaradtak mindazokban, akik ott voltak. Amikor az első lengyelországi látogatás alkalmával egy ablakból szólt a lent várakozókhoz, amikor a fiatalokkal táncolt, vagy amikor magához ölelt egy gyermeket.
Folytatván a gondolatot, vajon mi jut eszünkbe XXIII. János pápáról? Természetesen elsőként a II. vatikáni zsinat. De talán azt is tudjuk róla, hogy egyszerű, tízgyermekes parasztcsaládból származott, vagy, hogy velencei pátriárka volt. Ricky Tognazzi filmjéből azonban sokkal több minden kiderül. A jó pápa – XXIII. János című alkotás bemutatja Angelo Giuseppe Roncalli (Fabrizio Vidale/Bob Hoskins) életének lényeges mozzanatait. Láthatjuk, hogy emberségét már kisgyerekkora óta miként egészítette ki és emelte fel mély vallásossága. Megismerkedhetünk rövid pápaságának részleteivel is: miért tartotta fontosnak, hogy közvetítsen az 1962-es kubai rakétaválságban, és milyen körülmények között fogadta Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár lányát.
Most, hogy a két pápát szentté avatják, talán érdemes ismét megnézni ezeket a filmeket.
