– Én a hídszerepünket emelném ki – folytatja Verebély Réka Loretta kortárs segítő –, és afféle elsősegélynyújtóknak tartom magunkat. Mert sok esetben hozzánk fordulnak először a bajban levő fiatalok, abból adódóan, hogy korunknál fogva ugyanott vagyunk, mint ők, például az iskolában. Sokszor már az is elég, hogy beszélgetünk velük, ha pedig komolyabb a gond, tudjuk, kitől kérjünk segítséget, vagy kihez irányítsuk, aki bajba került.
– Számomra azért volt nagy élmény, hogy annak idején a RÉV önkéntesévé válhattam, mert ezáltal egy csapat tagja lettem, esetmegbeszéléseken vettem részt, és kezdettől szakmai munkatársként tekintettek rám; komolyan vettek, pedig akkor még tanultam – mondja Kerek- Bócsi Ivett szociálpedagógus. – Jó volt az is, hogy sokféle tevékenységbe bevontak, több területen is kipróbálhattam magam, és ehhez szakmai támogatást kaptam. Így olyan munkákban is részt mertem venni, amelyek akkoriban még biztosan meghaladták a felkészültségemet. Az, hogy jó színvonalon dolgozó csapat tagja vagyok, bátorságot adott, nyugodttá tett. Lelkesített, hogy számítanak az ötleteimre, és nemcsak mások által előírt tevékenységek végrehajtójaként vagyok jelen. Önkéntesnek lenni számomra ezenfelül egy idő után azt is jelentette már, hogy van egy közösség, amelyben hiányolnának, ha nem mennék többé.
