Rajzait csupa vidámság, móka és kacagás jellemzi, s ő maga is derűs egyéniség. Ezt tanúsíthatom, hiszen közös munkahelyünkön, az egykori, ma már legendás Ludas Matyi szerkesztőségében tizennyolc évet töltöttünk együtt. Soha nem láttam idegesnek, türelmetlennek, csúnya szó sohasem hagyta el az ajkát. Könnyen és gyorsan rajzolt, általában mártogatós tollal, előrajzolás nélkül. Javítani csak úgy tudott rajta, ha a változtatni kívánt részletet egy kis papírra újra lerajzolta, és az első változatra ragasztotta. Előfordult, hogy ez többször megismétlődött, így aztán sokszor három-négy réteg is magasodott egymás fölött, míg a végleges mű elkészült. Mondanom sem kell, mire egy rajz összeállt, eltelt egy kis idő, de a végeredményen rendre nagyokat nevettünk.
A Ludas Matyi már a kilencvenes évek elején megszűnt, s ezzel annak a fórumnak is vége lett, ahol heti rendszerességgel karikatúrákat lehetett megjelentetni. Az ott dolgozó humoristák és karikaturisták szétszéledtek, és megpróbáltak egyéni utakat járni. Sajdiknak sokoldalúságánál fogva sikerült talpon maradnia, azóta is töretlenül alkot, rajzol és fest sajátos zsír- és pasztellkréta-technikájával. Manapság készített művei már nem kötődnek napi eseményekhez, táblaképek kerülnek ki a keze alól.
Borúra derűs irodalom a címe a Szent István körúton rendezett kiállításnak. Nem véletlenül: a már közismert figurákon kívül, mint amilyen Gombóc Artúr, Pom Pom és Picúr vagy a Madárvédő Golyókapkodó, irodalmi ihletésű karikatúrákat is láthatunk a magyar és a világirodalom remekeinek tájáról. Az egyik képen valahol a régi Pest girbegurba utcáján, egy hangulatos vendéglőben Krúdy Gyula éppen enni készül, amikor azt mondja neki a pincér az idők szavára hallgatva: „Sajnos, Krúdy úr, önnek nem hozhatok ezentúl se húslevest velős csonttal, se dupla szaftos pörköltet, túl magas a koleszterinje!”
Sajdiknak valahogy sosem sikerültek a természet után készült rajzai, amikor viszont hazament, és fejből újrarajzolta a látott részletet, az már mindig jó lett. Sokféle házat láthatunk a tárlaton, néha egész városnegyedek uralják a finom pasztellképeket. Mintha a rajzoló egy repülőgépről nézne mindent, mint aki képes felülemelkedni a hétköznapokon, és egy kicsit másképp látni a világot. Sajdiknál minden mozog, kanyarodik, nemcsak az utcák, a házak is.
Arany János A Három-pipa utca című művéhez készült rajzán vidáman pipázgató férfiak ácsorognak, amint hangulatos, többségében földszintes házacskáik előtt felsorakoznak előttünk. Mindannyian más karakterek, nincs két egyforma arc, azonos ruha. Jókedvűek, mintha az élet mindig csupa derű lenne.
A karikatúra műfaja sok mindent megenged, szárnyalhat a fantázia, kalandozhat a gondolat, „nincsenek szabályok”, múlt és jelen könnyen találkozhat. Shakespeare Rómeója és Júliája Sajdik rajzán még gyerek: „Rómeó hatéves volt, Júlia még kevesebb, semmit sem gyanítottak” – olvashatjuk a rajzon magyarázatképpen.
Persze nem hiányozhatnak a kiállításról a cicák és a kutyák s a madarak sem. Nem lehetnek sokan, akik nála aranyosabb állatokat tudnak rajzolni. Komoly feltűnést keltő könyve volt egykoron
A jövő század állatai című kötet, amelyben aztán elszabadulhatott a képzelet, sosem látott lények, állatok népesítették be lapjait.
A könyvesbolt, ahogyan régen mondták, ma is a kultúra egyik „fellegvára”. Ma már jól megférnek itt egymás mellett a könyvek, a DVD-k, a zenei CD-k és adott esetben időszaki kiállításokon művészek fényképei, rajzai, festményei. Ilyen üzlet az Örkény Istvánról elnevezett könyvesbolt is a Szent István körúton.
