A pápa magánimája után rögtönzött szavakkal köszöntötte az egész éjjel rá várakozó hívőket. „Mindnyájan imádkoztunk a Szűzanyához, hogy áldjon meg minket, benneteket, engem, az egész világot. Ne felejtsetek el imádkozni értem.”
Nápoly Scampia negyedében, a Camorra fellegvárában a pápa szenvedélyes felhívást intézett a társadalmi igazságtalanság és korrupció ellen. A korrupcióba esett keresztény romlott keresztény. A munkanélküliség megfosztja az embert méltóságától. A meg nem fizetett munka és a feketemunka kizsákmányolás, rabszolgaság. A szentatya a szervezett bűnözés ellen is felemelte szavát. A migránsoknak joguk van a méltó bánásmódra, hiszen mindnyájan úton lévők vagyunk ebben az életben – mondta.
A szentatya ezt követően nyitott pápamobilon Nápoly főterére ment, ahol szentmisét mutatott be több mint hatvanezer hívő jelenlétében. Beszéde elején hangsúlyozta: csak Jézusnak vannak örök életet adó igéi. Az a hivatásunk, hogy kilépjünk a korlátaink közül, és missziós lelkülettel mindenkihez elvigyük Isten irgalmasságát, gyöngédségét és barátságát. Valamennyi plébánia legyen befogadó otthon az Istent keresők, a szegények, az idősek és a rászorulók számára.
A pápa azért imádkozik, hogy Nápolyt eltöltse Krisztus reménye, átölelje irgalmassága. Ne hagyjátok, hogy elrabolják tőletek a reményt! – buzdította a hallgatóit, arra kérve őket, hogy álljanak ellen a bűnözés, a tisztességtelen pénzszerzés kísértésének. Nápoly Isten irgalmával új reménnyel nézhet a jövőbe. Merítsetek erőt a megújuláshoz! Találjon meg benneteket Isten irgalmassága! Itt a tavasz, a megújulás időszaka. Itt az idő, hogy Nápoly felszabaduljon. Remélni annyit jelent, hogy ellenállunk a rossznak – fogalmazott a szentatya.
A szentmisét követően Ferenc pápa elítéltekkel találkozott Nápoly legnagyobb és Európa egyik legzsúfoltabb börtönében. Két rab kérdéseire rögtönzött szavakkal válaszolt. Átadta nekik előre megírt beszédét, és arról szólt, hogy Isten mindig megbocsát annak, aki megbánja bűnét, bármilyen nagy legyen is az. „Alapvető bizonyosság számunkra, hogy semmi sem választhat el Isten szeretetétől. Még a börtönrácsok sem.” Arra biztatta a fogvatartottakat, hogy életüket irányítsák Jézusra, hiszen ő vigaszt nyújt a legsúlyosabb és legszomorúbb helyzetekben is. A pápa elítélően szólt a méltatlan, zsúfolt börtönviszonyokról, és úgy fogalmazott: kevés a segítség a szabadulók számára a társadalomba való visszailleszkedéshez.
A szentatya látogatása végén együtt ebédelt mintegy száz elítélttel. Az ételt a börtönbeli szokásoknak megfelelően ezúttal is a fogvatartottak főzték.
Kora délután a pápa a székesegyházban találkozott a papokkal és a szerzetesekkel. Ezt megelőzően lerótta tiszteletét Nápoly védőszentje, Szent Januáriusz (San Gennaro) vérereklyéje előtt. A 305-ben vértanúhalált halt püspök alvadt vére általában a május első vasárnapja előtti szombaton és szeptember 19-én folyékonnyá válik. Most Ferenc pápa látogatásakor is ez történt. A pápa nevetve megjegyezte: „Az érsek mondta, hogy a vér félig folyékonnyá vált.
Úgy látszik, a szent félig szeret engem. Mindnyájunknak meg kell még térnünk egy kicsit ahhoz, hogy egészen szeressen.”
A pápa a papokhoz és a szerzetesekhez is rögtönzött szavakkal szólt. Előre megírt beszédét átadta Crescenzio Sepe bíboros érseknek azzal a kéréssel, hogy juttassa el azt a papokhoz. Beszédében hangsúlyozta, hogy Isten szolgáinak következetesnek kell lenniük a „szegénység szellemében”. Az egyházban sok a pénzzel kapcsolatos botrány. Az egyházi emberek között gyűlöletes üzletiesség pusztít. A szegénység a boldogság előfeltétele – mondta a pápa, majd a következő szavakkal fordult hallgatóihoz: „Arra kérlek titeket, vizsgáljátok meg lelkiismereteteket: Mennyire felel meg életem a szegénységnek?”
A paptársakról szóló pletykákban, a közösség belső konfliktusaiban az ördög mutatkozik meg. Akadályozza az Istenről szóló hiteles tanúságtételt. Aki mást megszól, az olyan, mint a terrorista, aki magát robbantja fel – fogalmazott a szentatya.
Ferenc pápa ezután betegekkel és egészségügyi dolgozókkal találkozott a jezsuita Gesù Nuovo-templomban. Arra kérte az orvosokat, hogy a betegekben mindig a teljes embert lássák. Nemcsak a betegséget kell gyógyítani, hanem vigaszt és lelki támogatást kell nyújtani a szenvedő embernek – hangsúlyozta. Utalt Szent Giuseppe Moscati XX. századi orvos példájára, aki délolasz születésű volt, de Nápolyban dolgozott, és híres volt arról, hogy nem csupán gyógyított, hanem emberi közelségre törekedett pácienseivel. Ha egy orvos munkájában a pénzkereset kerül az első helyre, akkor ugyanúgy oda a hivatása, ahogyan a papok esetében – hangsúlyozta a pápa.
Nápolyi látogatása végén a caracciolói tengerparton fiatalok tízezreivel, családokkal és idősekkel találkozott a szentatya.
A munkanélküliségtől szenvedő és a maffia vonzásában élő fiatalokat arra figyelmeztette: ne veszítsék el reményüket egy jobb jövőben és bizalmukat Istenben. Az Úr soha nem hagyja magára az embert – fogalmazott a pápa, majd beszéde végén elítélte az idősek és a gyermekek „leselejtezésének kultúráját”. (KAP)
