Fotó: REUTERS/Tony Gentile
„A mai szellemi légkör egyik legfőbb sajátossága az az ideológiai gyarmatosítás, melynek eszmei alapja a relativizmus” – mondta. – E szerint „az evangélium szép dolog, de maradjon csak ott, ahol van. Nem érinti meg a szívet.” Éppen ezért van szükség újjászületésre, a gyerekek és a fiatalok nevelésére, „mely felelősség elsősorban benneteket érint” – hangsúlyozta hallgatóságának. Példaként megemlítette, hogy két héttel korábban egy fiatal apa ezt mondta neki: „Általános iskolás gyermekeinknek estéről estére újra katekizmust kell tartanunk, hogy kivédjük mindazt, amit az iskolából hoznak haza, néhány tanár és a tankönyvek hatásaként.” „Minden szülői hivatás, az apaság és az anyaság is az Istentől ered – folytatta Ferenc pápa. – Ő hív bennünket a kölcsönös és feltétlen szeretetre, és ennek gyümölcseként a gyermekvállalásra. Ez a nagyszerű szülői hivatás adja meg a lehetőségét annak, hogy az ember teljesen megvalósítsa önmagát, mert hasonlóvá válik az Istenhez. Apává és anyává lenni – ez tesz bennünket sokkal hasonlóbbá az Istenhez. Ez a szülői mivolt egyfajta tanúságtétel is az összes többi keresztény, a papok és a szerzetesek számára is, hiszen ők a lelki apaságra és anyaságra kapnak tőletek impulzust. A szeretet szépségét kell megmutatnotok. Nem a múlékony lelkesedést, hanem hogy hisztek benne: minden veszekedés után békére találtok majd.”
A gyerekek állandóan nézik, fürkészik a szüleiket, amikor hazaérkeznek a munkából, amikor vendéget fogadnak, vagy amikor pihennek. Azt lesik, vajon boldogok-e. Figyeljetek arra – intette a pápa a szülőket –, hogy a köztetek levő nehézségek, problémák első áldozatai a gyermekek, a ti gyermekeitek. Nincs nagyobb öröme egy gyermeknek, mint amikor azt látja, hogy szülei gyengéden szeretik egymást, tisztelettel vannak egymás iránt, és ha kell, megbocsátanak egymásnak. (…) A jegyespároknak szoktam mondani, hogy te, vőlegény tedd a menyasszonyodat még inkább nővé, és te, menyasszony tedd a vőlegényedet még inkább férfivá. Együtt vagytok egyek, egy közösségben, ám a különbözőség nem tűnik el, hanem megmarad, sőt növekszik, de egységben. A különbözőség ugyanis egymás kiegészítését és kölcsönösséget jelent. Ha a különbözésetek szembeállít benneteket, akkor először az Isten segítségét kérjétek, emlékezve Jézus szavaira, aki azt tanítja, hogy a mennyei Atya teszi meg az első lépést gyermekei felé. Amikor pedig sor kerül az elkülönülésre – mert ez is megtörténhet –, akkor tudjátok, hogy az egyház a szívén visel benneteket. De keressétek a megértést, gyermekeitek javát. Soha ne használjátok fel őket túszként a nehézségeitekben!”
