A szertartáson részt vett több közismert személyiség, köztük Mádl Dalma asszony, a volt köztársasági elnök felesége, Láng Zsolt, a templomnak otthont adó II. kerület polgármestere és a többszörösen kitüntetett Csillagszemű néptáncegyüttest vezető Tímár házaspár. A szentmise elején a templomigazgató, Frajka Félix ferences szerzetes ismertette a templom történetét. „Nehéz időkben épült föl hatvan évvel ezelőtt a templom, de a hívek és a rend töretlen lelkesedésének és kitartásának köszönhetően ma is áll. Ugyanígy a hit és a kitartás révén juthatunk el az örök életbe is” – fogalmazott prédikációjában Paskai László bíboros. A szentmise végén a rendház közösségi termében és a templomkertben jóízű agapé várta a híveket.
A budai Kapisztrán Szent János-templom 1949-ben épült, a II. világháború után, nem sokkal a negyven évig tartó kommunista diktatúra kezdete előtt. Előzménye a Margit körúti templomtól a Rózsadombra felvezető keresztúti stációk végénél emelkedő, XVII. századi Veronikakápolna volt, amely az ostrom alatt elpusztult. A misézőhely nélkül maradt rózsadombi hívek és a budai ferences atyák alkalmas helyszínt keresvén, a Törökvész út és a Tövis utca sarkán találták meg azt a szép fekvésű telket, ahol a templom ma is áll, és amelynek tulajdonosa akkoriban Herczeg Ferenc volt. Mikor a hívek közül valaki felkereste, kijelentette, hogy magánszemélynek nem adja el, de az egyháznak szívesen. Az üzletet végül megkötötték, majd pedig elkezdték építeni a templomot Say-Halász Antal tervei alapján. Az építkezés meglepően gyorsan haladt, mindössze nyolc hónap alatt „szerkezetkészre” megépült a templom, ugyanis félő volt, hogy a hatalom bármelyik pillanatban véget vethet a munkálatoknak. Vas Zoltán, a Tervhivatal akkori elnöke a közelben lakott, és egyszer megszólította a munkásokat: miért nem folyamatosan dolgoznak. Az volt a válasz, hogy nincs pénz, csak akkor tudnak építőanyagot venni, ha a hívektől újabb adományok érkeznek. Mikor legközelebb arra járt, az építkezésen tartózkodott a Margit körúti plébános, Gábris Grácián ferences szerzetes is. Vas Zoltán a kezébe nyomott húszezer forintot, és azt mondta: fejezzék be gyorsan. Ő már tudhatott valamit, jóindulatának oka pedig az volt, hogy a Horthy-korszak idején egy darabig a váci börtönben raboskodott, ahol a börtönlelkész, a szintén ferences Riba Hugó volt, akit emberségessége miatt még a kommunisták is kedveltek.
