A középszerűség
Wheelerék jól szituált amerikai család az 1950es évekből. Nemrég költöztek a kertvárosi övezetbe, a Revolutionary Roadra, ahol minden földi jó rendelkezésükre áll, hogy boldogan éljenek, míg meg nem halnak. A felhőtlen hétköznapok helyett azonban mindkét fél pont azt kapja, amitől a legjobban irtózott: a családi mókuskerékben megélt középszerűséget. A szabadság útja című drámában a férj, Frank (Leonardo DiCaprio) napi tíz órában dolgozik olyasmit, amit nagyon nem szeret, csak azért, hogy eltartsa a családját. Az asszony, April (Kate Winslet) mindent megadna, hogy szellemi oázisra leljen a kisgyerekes kertvárosi lét sivatagában. „Azt a röhejes illúziót vettük be, hogy vissza kell vonulnunk az élettől, ha gyerekünk lesz. Hazugság volt” – mondja April Franknek, amikor ugyanazt az élére vasalt szoknyát, ondolált hajat, makulátlan külsőt viseli, mint az összes többi kertvárosi feleség. A közel hatvan évvel ezelőtt játszódó, Sam Mendes rendezte filmben Kate és Leo (lásd a színészpáros korábbi alakítását a Titanic című filmdrámában) addig nem fog a valódi szabadság útjára lépni, amíg nem képesek az intimitásra. Ami – lássuk be – nem is annyira egyszerű. Mert kimondani, ami fáj; megköszönni, ami jó, megölelni, amikor esendő; igent mondani, amikor elviselhetetlen; vágyni rá, amikor unalmas – nem könnyű. De valahol itt kezdődne a valódi szabadság (páros) útja. Justin Haythe regényének filmes adaptációja nem „randifilm”, és a könnyed limonádénál vagy az autósüldözős műfajnál biztosan több okunk adódik a film után házastársunkkal fontos kérdéseket is átbeszélni.
A szex
Kay (Meryl Streep) és Arnold (Tommy Lee Jones) harmincegyedik házassági évfordulójukra kábeltévéelőfizetést ajándékoznak maguknak. Kay minden reggel elkészíti Arnold ham and eggsét, majd évtizedes boldogtalanságába látszólag belenyugodva következik az egész napos várakozás, hogy idősödő férje valamit mégis tesz. Lép. Közeledik. De semmi. Az Amit még mindig tudni akarsz a szexről című, keserédes humorral fűszerezett komédiában a korosodó házaspár végül – az asszony unszolására – repülőre száll, hogy egy távoli olasz falucskában párterápián vegyen részt. Könnyeden megrajzolt karakterek feszülnek egymásnak a „klasszikus felállásban”: a sokat beszélő, vágyakozó nő, a zárkózott és érzelmileg némileg éretlen hatvanas férfi, illetve a tartózkodón kérdező párterapeuta. A néző végigkísérheti, ahogy a házasságba visszacsempésződik az érdeklődés, az érintés, a vágy, a kíváncsiság a kifejezetten valósághűen ábrázolt, humorral átszőtt, mégis életszerű terápiás folyamat során. És annak is örülhetünk, hogy mindezt nem egy harmincas éveiben járó házaspárral ábrázolta David Frankel rendező, hanem a hormonoktól már kevéssé fűtött életszakaszt mutatja be változásra és megújulásra képesnek. Kifejezetten ajánljuk mindazoknak, akiknek előítéleteik vannak a nőkkel, a férfiakkal – vagy épp a pszichológusokkal szemben.
Férfinak és nőnek
Marie (Juliette Binoche), miközben iskolás fiának készíti a reggeli pirítóst, magát látja a televízióban, amint sikeres vállalkozásáról nyilatkozik. A következő képsorok egy vízparti piknikre repítenek bennünket, Marie és Paul megismerkedéséhez, amelyet szerelem első látásra, forró éjszaka, esküvő és gyermek követ – „comme il faut”. A történet azonban tíz év múlva folytatódik, mert a befutott üzletasszony tudatából kiesik egy évtized: az első találkozás ideje utáni időből szinte semmire nem emlékszik. Élete párja, Paul Speranski (Mathieu Kassovitz) grafikus képregényeket rajzol a lakás padlástéri műtermében, és láthatóan a meggyötört férj szerepét alakítja. Igyekszik elfoglalni magát, mivel munkamániás felesége beadta a válópert.
A történet lassan és fokozatosan bontakozik ki – mondhatnánk, ugyanúgy, ahogy a saját életünkben –, míg végül Marie eljut a felismeréshez, hogy vannak következményei a „sikeres üzletasszony” típusú családanyaságnak. A párizsi képekkel és hangulatokkal rendezett, Valaki más élete című filmben férfi és nő lírai egymásrautaltsága, a szerepek és a szerelem amolyan franciásan és valóságközelien tárul elénk. Harmincöt fölött kifejezetten ajánlott.
