– Nagykövet úr, mivel teltek új állomáshelyén töltött első hónapjai?
– A diplomácia írott és íratlan szabályai szerint bemutatkozó látogatásokon vettem részt: végigjártam a vatikáni kongregációkat, beszélgettem vezetőikkel – a prefektusokkal –, meglátogattam a többi intézményt, de még a nagyobb bazilikák bíboros elöljáróit is. A Vatikánba akkreditált nyolcvan nagykövet közül is sokakat felkerestem, hiszen egy-egy ilyen találkozó után már hivatalos ügyekben is ismerősként vehetem majd fel velük a kapcsolatot.
– Ön nagykövetként már több országban is képviselte hazánkat. Miben különbözik a vatikáni diplomácia más országokétól?
– Fantasztikus világot ismertem meg jelenlegi munkám során. A Vatikánban dolgozókból sugárzik a harmónia, mindenhol barátságosan, kedvesen fogadtak. Az ott dolgozók segítőkészek, tájékozottak – amit nyilván az egyházfő is megkövetel tőlük. Első élményem is hozzá fűződik. Megbízólevelem átadása gördülékenyen és szervezetten zajlott – ami példaértékű –, az értem és családomért küldött gépkocsik indulásától kezdve a svájci gárda fogadásán át a pápával való beszélgetésemig. XVI. Benedek pápa Magyarországról és rólam is nagyon sokat tudott. Szolgáltam afrikai országban, erről is érdeklődött. Írországi misszióm kapcsán megkérdezte, miként vélekedem arról, hogy az ország olyan hatalmas fejlődésen ment át, de beszéltünk Liszt Ferencről is, akinek a pápa jó ismerője és nagy tisztelője.
Az is meglepett, hogy a vatikáni diplomáciában dolgozók átlagéletkora jóval magasabb, mint máshol. Ők nem karriert építenek, „csupán” dolgoznak, nem az előmenetelt tartják fontosnak, hanem az ügyet, amelyet szolgálnak. Ez a mentalitás némiképp a Vatikán mellett dolgozó nagykövetekre is igaz, akik közt vannak, akik komoly politikai karrier után kerültek ide. Ilyen például az ausztrál nagykövet, aki korábban országa miniszterelnök-helyettese volt, de említhetném lengyel kollégámat is, aki miniszterelnöki megbízatása után került nyolc évvel ezelőtt a vatikáni nagyköveti posztra. Az itt dolgozó nagykövetek többsége azonban nagy tapasztalatokkal rendelkező diplomata, akik már túl vannak két-három nagyköveti megbízatáson.
– A diplomácia szerepe is más a Vatikánban, mint a világ más országaiban?
– Egy bilaterális nagykövetségen politikai kapcsolatok építésével igyekszünk segíteni az országaink közötti gazdasági, kereskedelmi, kulturális kapcsolatok fejlesztését, ellátjuk a magyar állampolgárok érdekvédelmét, vízumot adunk ki a Magyarországra utazóknak – hogy csak a legfontosabb feladatokat említsem. A Szentszékkel ez másként van. A Szentszék – élén a pápával – a világ több mint egymilliárd-százötvenmillió katolikus hívőjének szellemi és morális vezetője. Ez a világ egyik legtájékozottabb és legfelkészültebb diplomáciája. Nincs olyan esemény a világon, amelyről ne tudnának, és amelyről ne lehetne velük véleményt cserélni. Egy nagykövetségnek itt az a legfontosabb feladata, hogy elősegítse, ápolja és fejlessze az országa és a Szentszék közötti kapcsolatokat.
– Többször felmerült, hogy a pápa Magyarországra látogatna. Folynak erről tárgyalások?
– 2011 első félévében hazánk lesz az unió soros elnöke. Ekkor szeretnénk egy nagyszabású Liszt-koncertet adni a Vatikánban a pápának. Már megkezdtük az egyeztetéseket a koncert megvalósításáról.
– Szentszéki nagykövetségünk készül-e a közeljövőben valamilyen nagyobb rendezvényre?
– Ősszel tartják a Vatikánban az Afrikával foglalkozó püspöki szinódusi közgyűlést. Ezen jelen lesz Erdő Péter bíboros úr is. Erre az időpontra szervezünk egy kerekasztal-beszélgetést a vatikáni nagykövetek részvételével, amelynek témája a vallás Európában betöltött szerepe lesz. Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy Erdő Péter bíboros úr elfogadta a felkérésünket egy vitaindító előadás megtartására.
– Az Itáliában élő katolikus közösségekkel milyen a kapcsolata?
– A Rómában tartott hó végi magyar miséken, ha tehetem, mindig részt veszek. Milánóban ott voltam, amikor a külföldön élő magyarok püspöke, Cserháti Ferenc meglátogatta az ottani közösséget. Azt tervezem, hogy az elkövetkezendő időszakban felkeresem az összes olyan várost, ahol időről időre szentmisét mondanak az Olaszországban dolgozó magyar papok, Palermótól az északi településekig. Ebben a munkámban nagy segítséget nyújt Német László, hazánk olaszországi főlelkésze, a Pápai Magyar Intézet rektora, aki egyben a nagykövetségünk egyházügyi tanácsadója is.
– Felnőtt lányai Magyarországon maradtak. Felesége és legkisebb gyermeke azonban kiköltözött Rómába. Megszokták a kinti életet?
– Legkisebb lányunk immár életének hetedik oktatási intézményébe jár. Edzett „diplomatagyerek”. Már vannak barátai, eljár hozzájuk, ők is gyakran látogatnak meg minket. Feleségem nagyon sokat segít a munkámban, és aktívan részt vesz a diplomáciai életben. Szabadidőnkben pedig járjuk a várost, kirándulunk. Felfedezzük ezt a csodálatos országot, miközben lehetőségem nyílik arra, hogy kicsit a hobbimnak, a fotózásnak is éljek.
