Európa megújulása a családok által

Magyarország számos településéről jöttek el a MÉCS-közösségek tagjai, házaspárok gyermekeikkel. Szent Márton hegye „elmosolyodott”. Nehéz érzékeltetni ennek az ötnapos találkozónak az egészen kivételes hangulatát. Akik ide ellátogattak, nem egy szokványos konferenciának lehettek résztvevői, amelyen okos előadók egymást követve okosakat mondtak… Házaspárok, családok érkeztek sok-sok gyermekkel. Az életkori megoszlás az újszülöttektől az időskorúakig terjedt, a derékhadat a többgyermekes családok képviselték. A programot Ménesi Balázs és felesége, Krisztina, a magyarországi MÉCS vezetői; Dabóczi Ferenc és felesége, Györgyi, valamint Dabóczi Kálmán és felesége, Vera szervezték. Az ő munkájukat segítette a rendezvény létrehozása és lebonyolítása kapcsán közreműködő mintegy százötven önkéntes a gyermekfelügyelőktől és „forgalomirányítóktól” kezdve a recepciót működtetőkön át egészen a budapesti repülőtér és Pannonhalma közötti „taxiszolgálatot” ellátókig. A találkozó lelki házigazdája Bíró László püspök volt, aki számos, a MÉCS-közösségekhez kötődő paptestvérrel együtt a találkozó teljes időtartama alatt jelen volt. Az ő igényes előadásai, elmélkedései, és a pannonhalmi bazilika ezeréves falai között megtartott szentmisék, valamint az érkezők Isten és egymás iránti lelki nyitottsága határozta meg a találkozó testvéries, derűs légkörét.

Bevezetőjében a püspök Szent Erzsébet történetét idézte fel a valódi érték örök voltára példaként: Amikor „e világ számon kérő szavára” Erzsébet kötényét kinyitotta a szegényeknek az ajándékba szánt kenyerek rózsákká változtak: a jóság szépséggé nemesedett. Az igaz értékeknek az emberéletben való megnyilvánulásai kapcsán emelte ki, hogy „szent az, akinek a jelenlétében nincs kétségünk afelől, hogy Isten létezik”. Fejérdy Mariann és András a MÉCS-családközösség tagjai fiatal pároknak szóló MÉCS-napokon találkoztak először a közösséggel. Azóta egy öt családból álló MÉCS-családközösségnek vagyunk tagjai. A pannonhalmi volt az első alkalom, hogy két kisgyermekünkkel együtt vettünk részt több napos lelki programon. Nagy örömmel jelentkeztünk a pannonhalmi MÉCS-találkozóra, bár némi aggodalom is volt bennünk, hogyan fogunk tudni két pici gyerekkel részt venni a programokon – meséli a házaspár. A gondos szervezésnek köszönhetően azonban mindenki jól érezhette magát. Minden programnak megvolt a maga bája: előadások, melyek új szempontokra hívták fel a figyelmünket, közös étkezések kígyózó, de vidám sorokkal, többnyelvű szentmisékkel. A hasonló értékrend és gondolkodásmód hamar közel hozta egymáshoz az embereket: kicsiket és nagyokat egyaránt. Napról napra egyre több embert ismertünk meg, vonzó családokat láthattunk, új barátságokat köthettünk. A családokon kívül a MÉCS-találkozón egyedülállók, elváltak és özvegyek is részt vettek. Nagyon megrendítő volt, amikor egy kiscsoportos beszélgetés alkalmával egy idősebb hölgy nem akart megszólalni, mondván, a jelen lévő családok számára biztosan nem jelentenek sokat egy elvált asszony gondolatai. A beszélgetés vezetője azonban azzal bátorította, hogy függetlenül attól, hogy kinek hogyan alakult az élete, mindenkinek helye van a közösségben. A Pannonhalmán töltött öt nap hamar eltelt ugyan, de a MÉCS-találkozó nem ért véget. Azt a feladatot kaptuk, hogy a kapott értékeket ne tartsuk meg magunknak, hanem merjünk kilépni velük szűkebb és tágabb környezetünk elé – vallják a fiatal szülők.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..