Eszköz a Művész kezében

Amikor Isten kézen ragad egy teremtményt, hogy egy új mű születhessen az egyházban, az illető nem tudja, mit kell majd tennie. Eszköz. Azt hiszem, talán ez történt velem. (…) Isten eszközeit pedig általában a kicsiség és a gyengeség jellemzi. Pál azt mondja: »Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, (…) s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, (…) így senki sem dicsekedhet Isten előtt« (1Kor 1,27-29). És miközben az eszköz megszületik Isten kezében, ő ezerféle fájdalmas és örömteli módon formálja és teszi mindinkább alkalmassá a munkára, amelyet be kell teljesítenie. Végül eléri a mély önismeret és a bizonyos istentudást, és mindvégig biztosan állíthatja: semmi vagyok, Isten a minden. Trentóban, amikor minden elkezdődött, semmiféle programom nem volt, semmit sem tudtam. A Műről szóló elgondolás Istenben volt, a terv pedig a mennyben. Ez így volt a kezdetekben és a Fokoláre mozgalom fejlődésének hatvan évében mindvégig” – így vallott hivatásáról Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítója hivatásáról. Chiara 1920. január 22-én született Trentóban, ahol később tanítónőként dolgozott, majd az igazságkeresés vágyától vezérelve a velencei egyetemen filozófiát tanult. A II. világháború Trentó városát sem kímélte. Minden összeomlott, és egyértelművé lett: minden hiábavalóság, egyedül Isten maradt meg. Chiara Lubich életébe elemi erővel robbant be a felfedezés: Isten a Szeretet. 1943 decemberében Isten hívására válaszolva egész életét örökre nekiajándékozta. Joggal vetődött fel benne a kérdés: hogyan lehet válaszolni erre a szeretetre? A feleletet keresvén társaival együtt újra felfedezték az evangéliumot, amely egyéni és közösségi életüket egyaránt forradalmasította. A legsúlyosabb trentói bombatámadások idején is a városban maradt, hogy a születőben lévő mozgalmat támogassa. Szívében érezte a hívást, hogy átölelje az emberiség minden fájdalmát. Néhány társnőjével a város szegényeit látogatták, így kezdődött az „isteni kaland”. Tapasztalatuk azt bizonyítja, hogy a szó szerint megélt evangélium a leghatékonyabb szociális forradalom. Megoldást találtak benne minden megosztottságra, konfliktusra és társadalmi egyenlőtlenségre. A „legyenek mindnyájan egy” evangéliumi szakasz mögött Chiara megsejtette az egyetemes egység tervét, és erre tette fel az életét. Ebből egy lelki és társadalmi megújulási mozgalom született: a Fokoláre. Chiara Lubich karizmájából egy új, közösségre épülő lelkiség, az egység lelkisége rajzolódik ki, mely „új embereket” formál az evangéliumi kölcsönös szeretet alapján. Ahová a lelkiség eljutott, a viszálykodás, a nacionalizmus kérdésére is választ talált. A lelkiség egyesítő ereje a különbözőségeket a kölcsönös gazdagodás forrásává teszi, és hozzájárul ahhoz, hogy kicsírázhassanak az igazság és a szeretet magjai, melyek a különböző kultúrájú, vallású és hitű emberek szívében rejtőznek. Chiara Lubich nem egy emberi intézményt alapított, hanem arra szentelte életét, hogy lángra lobbantsa Isten szeretetét a szívekben. Felébresztette az emberekben a vágyat, hogy maguk is szeretetté legyenek, éljék az egység karizmáját és az Istennel és a felebaráttal való közösséget, hogy „fokolárrá”, azaz tűzzé váljanak, amely mindent lángra gyújt maga körül. Ez a küldetés valamennyiünknek szól. A Fokoláre az egyetlen mozgalom, amelynek tagjai közt családok, fiatalok, gyerekek, papok, különböző rendekhez tartozó szerzetesek, szerzetesnők és püspökök is találhatók. Körülöttük öt széles körű mozgalom működik különböző területeken: az Új Család mozgalom a családok egységéért, az Új Emberiség a társadalom megújulásáért, a Plébániai mozgalom egyházi környezetben, a Fiatalok az Egyesült Világért és a Gyerekek az Egységért pedig a fiatalok körében tevékenykedik. A mozgalom szívében a férfi és női fokolárok állnak, melyet közösségben élő, valamint házas világiak alkotnak, akik állapotuk szerint Istennek szentelt életet élnek. Az egység lelkisége nemcsak más keresztény felekezetek között terjedt el, hanem párbeszédet folytat a nagy vallások híveivel: zsidókkal, muzulmánokkal, buddhistákkal, sintoistákkal, szikekkel stb. Sok nem vallásos ember is részt vesz a Fokoláre céljainak megvalósításában, és együttműködik olyan egyetemes értékek érvényesítésében, mint a béke, a törvényesség, az emberi jogok, a szolidaritás. Az ökumenizmus, a nagy vallások közötti párbeszéd, az emberi jogok előmozdítása területén kifejtett munkájáért számos nemzetközi elismeréssel tüntették ki Chiara Lubichot. Tizenöt díszdoktori címet adományoztak neki a világ legkülönbözőbb országaiban a társadalomtudományok, a kommunikáció, a filozófia, a teológia, a pszichológia, a pedagógia és a közgazdaságtan területén. Tizenkilenc város avatta díszpolgárává, mások pedig kulturális vagy egyéb tevékenységéért tüntették ki. Aktív tevékenysége, amely olyan jellemző volt a kilencvenes években és a 2000-es évek elején, 2004 őszén megszakadt. Rá is ráköszöntött, mint az Istent nagyon szeretőkre, az utolsó nagy megpróbáltatás, a lélek éjszakája. A szenvedésben adta át magát igazán Jézusnak. Utolsó feljegyzései egyikében így írt erről: „A világ minden bűnéért szenvedek, minden bűnösért. Élete utolsó hónapját a római Gemelli klinikán töltötte. Mikor állapota válságosra fordult, kérésére hazaszállították. 2008. március 14-én, hajnali két óra tájban otthonában, Rocca di Papában halt meg nyolcvannyolc éves volt.

XVI. Benedek pápa pénteken táviratban fejezte ki részvétét. „Mély megindultsággal értesültem Chiara Lubich haláláról. Hosszú és termékeny életét fáradhatatlanul a Jézus iránti szeretet jellemezte” – írta a Szentatya, az elismerés hangján méltatva Chiarát és a mozgalmat, amely oly sokat tett az egyházi szeretetközösségért, az ökumenikus párbeszédért és a népek közötti testvériségért. Chiara tanúságtevő hosszú élete odafigyelt korunk emberének szükségleteire, teljes hűségben az egyházzal. „Azt kívánom, hogy mindazok, akik megismerték őt vagy találkoztak vele, látva azokat a csodálatos dolgokat, amelyeket Isten véghezvitt missziós buzgóságán keresztül, kövessék Chiara nyomdokait, ébren tartva karizmáját” – zárta táviratát XVI. Benedek. A világ minden részéről nagyon sokan nyilvánítják ki részvétüket a Fokoláre mozgalom alapítónőjének halála miatt, köztük vallási, politikai, polgári vezetők, és sok-sok átlagember. 2008. március 18-án vettek végső búcsút Chiara Lubichtól a római falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, a gyászszertartást Tarcisio Bertone bíboros államtitkár vezette. Holttestét Rocca di Papában, a mozgalom központjában helyezték örök nyugalomra. Hatalmas örökséget hagyott maga után: több ezer beszédet és írást. De mindenekelőtt sok ezer embert, akik az ő példáján lelkesülve, az ő szellemében élik meg a szeretetet.

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..