Nagyon jó érzés látni, ahogyan a hágai Mauritshuis múzeum munkatársai kicsomagolják a Hollandiába láthatóan nemrég visszaérkezett, milliókat érő, világhírű festményeket. Fehér kesztyűben dolgoznak, finoman, de biztos kézzel emelik ki a képeket a faládákból. Pörögnek a csavarhúzók, lekerül a festményekről a védőborítás. Ilyen képsorokkal kezdődik a dokumentumfilm, egyike azoknak, amelyeket az utóbbi években láthatunk az Uránia Nemzeti Filmszínház műsorán. Magyarországon talán kevésbé ismert Johannes (Jan) Vermeer neve, pedig a világ egyik legjelentősebb festőjeként tartják számon. Nem sok alkotása maradt fenn, nagyjából harminc-negyven közé tehető a számuk, így aztán érthető, hogy ezek a képek a gyűjtemények igazi, féltett kincsei. 2014-ben Phil Grabsky és munkatársai remek dokumentumfilmmel lepték meg a téma iránt érdeklődő közönséget. Az Uránia moziban most újra műsorra tűzték, és többször is vetítik ezt a filmet.
A film Vermeer egyik festményének címét kapta: Leány gyöngy fülbevalóval. A kép persze ismerős lehet számunkra, hiszen rengeteg reprodukció készült róla az idők folyamán. A moziban láthatjuk is, ahogy díszdobozokon, pólókon, ceruzákon és mindenféle más tárgyakon is megjelenik a fiatal lány képe. Első ránézésre talán nem is tűnik különlegesnek ez a festmény, hiszen csak egy feltűnő turbánt viselő leányfejet ábrázol, egy felénk forduló arcot a semleges, majdnem teljesen fekete háttér előtt. Ráadásul nem is nagy méretű a kép, talán 40 x 60-as lehet, bár ahogy mondani szokták, nem a méret a lényeg.
Nem éppen könnyű feladat egy egész estés filmet forgatni egyetlen képről. Pláne akkor, amikor tárgyáról, azaz modelljéről semmit sem tudunk. Fel is teszi a kérdést a narrátor: vajon ki lehet ez a lány a képen? A film alkotói remekül körüljárják a témát, megszólaltatnak műtörténészeket, kurátorokat, hallhatjuk a restaurátort, sőt két írónőt is, akiknek megmozgatta a fantáziáját Vermeer festményének szépséges modellje. Tracy Chevalier a festmény ihletésére írt azonos című regényéből film is készült, amelyet 2003-ban mutattak be. A főszerepeket kiváló színészek, Colin Firth és Scarlett Johansson játszották. A történet persze kitalált, de jó ízléssel megírt, s elképesztően korhű környezetben, a XVII. századi Delftben játszódik. Ahol a főszereplő lány elszegődik cselédnek a jól kereső festő népes családjához, és ahogyan az már lenni szokott, előbb-utóbb modellt is áll a mesternek. A filmesek is jó érzékkel nyúltak a témához, nem csináltak belőle melodrámát, hanem inkább szépen kitartott kamerabeállításokkal dolgoztak, és a színészek jó beleérző képességére hagyatkoztak. Ahogyan később nyilatkoztak, a film főszereplői lehetőséget láttak arra, hogy arcjátékukkal közvetítsék érzelmeiket és gondolataikat a festő és a kép viszonyáról. Elmondhatjuk, hogy ez jól sikerült, az írónő is meg volt elégedve az elkészült játékfilmmel.
A lányról készült Vermeer-festmény hasonló a Mona Lisához, legalábbis a mesterről szóló dokumentumfilm készítői szerint. Mindkét kép egy hölgyet ábrázol. A különbségek azonban szembetűnőbbek. Leonardo festményén a nőalak mögött szinte megelevenedik a vadregényes, sziklás táj, míg Vermeer képén a háttér, ahogyan már említettük, semleges. A festő merész képkivágásban szinte csak az arcot mutatja be. A modell nyílt tekintete, kissé hátraforduló feje, csillogó szeme kétségtelenül szuggesztíven hat a nézőre. És hát a fülbevaló… Ha igazgyöngy volna, akkor semmiképpen sem lehetne ekkora, mint megtudhatjuk a filmből. Akkoriban nem tudtak volna ilyen méretű igazgyöngyöt kihalászni a tengerből.
Mona Lisa arcképe titokzatos, távolságtartó, nem enged közel magához bennünket, és nemcsak azért, mert a Louvre munkatársai kisebb- fajta erődítményt építettek köré. Hogy ki is volt Mona Lisa valójában, az tudható, legalábbis konkrét feltevések vannak erre nézve. Ám a gyöngy fülbevalós lány kilétét titok övezi. Lehet, hogy Vermeer egyik lánya volt? Akár lehetett volna, hiszen összesen tizenöt gyermeke született a mesternek. Vagy valóban egy cselédlányt ábrázol a kép, esetleg a szomszéd lányát? A kérdések a műtörténészeket és a közvéleményt is foglalkoztatják. Annyi azonban bizonyos, hogy a festményen egy bájos arcot láthatunk. A lány szája kissé nyitva, csillogó szeme a mindenkori ragyogó fiatalság jelképe. Megtestesíti a valódi szépségeszményt, amely jóleső érzéseket kelt a mai nézőben is.
Ki is volt valójában a festő, Jan Vermeer van Delft? 1632-ben született Delftben. Halálának pontos idejét nem ismerjük, csak a temetéséről tudjuk, hogy 1675. december 15-én történt a delfti régi templom kertjében. Elképzelhető, hogy Rembrandt tanítványa volt, de ha mégsem, a nagy holland mester alkotásait valószínűleg akkor is láthatta. Vermeer eleinte történelmi tárgyú képeket festett, de leginkább egyszerű nőalakjairól készített zsánerképeiről vált híressé. Szerette a krómsárgát és az ultramarinkéket, ezek a színek szinte a védjegyeivé váltak. A hágai Mauritshuis gyűjteményben csodálatos Rembrandt-festmények is láthatók. A mester önarcképein kívül itt található például a Tulp doktor anatómiai előadása című nagy méretű vászna is. A dokumentumfilm felhívja a figyelmet a Rembrandt és Vermeer képei közötti különbségekre is. Míg Rembrandtnál nyomon követhető a vásznon az ecsetjárás, jól láthatók a festék felhordásának nyomai, a megvalósítás gyakorlata, addig a másik mester képein ez nem ennyire nyilvánvaló. Vermeer finoman, vékonyan viszi fel a festéket a vászonra, leheletnyi vastagságban, így nem nyomon követhetőek a mozdulatai. Remekül megkomponált festményeit nemcsak színeiben tervezte meg, hanem tökéletesen megszerkesztette a perspektívát is. A filmből is kiderül, hogy Vermeer semmit sem bízott a véletlenre. S hogy miért maradt fenn csak ilyen kevés képe? Mert évente csupán kettőt-hármat festett. Meglepő módon ennyi kép eladása mellett is el tudta tartani népes családját, legalábbis a francia–holland háborúig. Háborús helyzetben érthető módon hallgatnak a múzsák, nem vesz akkor képet senki. Vermeer elszegényedett, eladósodott, halála után a képeit elárverezték. A filmben is látható legszebb tájképe, a Delft látképe című alkotás, amely szintén Hágában van kiállítva, mindössze 200 guldenért kelt el az árverésen.
De, térjünk vissza a Leány gyöngy fülbevalóval című képhez, a holland aranykor egyik legnagyszerűbb festőjének e remekművéhez. Hiszen ennek a képnek is megvan a maga története. A mester halála után neve és festményei is hosszú időre feledésbe merültek. Csak a XIX. században kezdték újra felfedezni és értékelni a nagy holland alkotó művészetét. Hogy milyen módon került elő, és hogyan vált ennyire híressé a fülbevalós lány képe, az kiderül a dokumentumfilmből, amelyet érdemes megnézni. Csak ajánlani tudom a képzőművészet iránt érdeklődő közönségnek.
