A háborúban részt vevő katonák többsége katolikus volt – állapította meg Bernard Ardura, a Történettudományok Pápai Bizottságának elnöke. A szembenálló felek közös jellemzője volt, hogy mindannyian szenvedtek, és gyűlölték az ellenséget, ugyanakkor a katolikusok gyakran találkoztak is az azonos sors körülményei között.
A konferencia egyik fontos célkitűzése volt, hogy megvizsgálja a Szentszék viszonyát a háborúhoz, mindenekelőtt X. Piusz és XV. Benedek pápa állásfoglalásai és magatartása alapján. A XV. Benedektől származó és a tanácskozás címét adó „értelmetlen mészárlás” kifejezés találóan foglalta össze a világháború lényegét.
Andreas Gottsmann, a római osztrák történeti intézet igazgatója előadásában arról beszélt, hogy a világháború idején a Vatikán határozottan, de későn foglalt állást a béke mellett. A saját céljaikat elérni kívánó hatalmak diplomáciai okokból fékezték az egyházi fellépést. Bécs például azért maradt semleges a háború elején, mert rendezetlen volt a viszonya Olaszországgal, és így igyekezett elérni Trentino tartomány Monarchiához csatolását. A Szentszék a nagypolitika szintjén sohasem számított erkölcsi tekintélynek – fogalmazott Gottsmann. A háború idején a legtöbb püspököt is hazafias érzelmek ragadták magukkal. „Ezek a hazafias érzések egyértelműen fontosabbak voltak számukra, mint az egyház békeküldetése. Az osztrák püspökök például vonakodva adták ki a pápák békeenciklikáit, s akkor is csak latin nyelven” – mondta az osztrák történész.
A lateráni egyezmény megkötésével (1929) gyökeresen megváltozott az egyház és a politika viszonya, és rendeződött az olasz állam és a Szentszék közötti kapcsolat is.
