A könyv második része Istennel foglalkozik. Sorra veszi a legismertebb istenérveket, figyelembe véve azt a tényt is, hogy végső soron még senki nem tért meg azért, mert belátta Isten létének ésszerűségét.
A könyv apologetikus jellegének alátámasztására érdekes példa, amit az érsek a materialista gondolkodók tudatról alkotott nézetével kapcsolatban ír. E szerint ők úgy gondolnak az agyra, mint egy CD-lejátszóra, amely csupán azt a zenét képes előállítani, amely már eleve adott a lemezen. Ám a kísérletek szerint az agy sokkal inkább olyan, mint a rádió, amely önmagán kívülről nyeri a megszólaltatott hangot. Mindez azt bizonyíthatja, hogy az anyagin kívül létezik egy másik – szellemi vagy isteni – létszint is.
Arra a kérdésre, hogy miért hiszünk Jézus Krisztusban, bizony már sokkal nehezebb mindenki számára meggyőző érveket találni. A könyv harmadik részében a szerző arra tesz kísérletet, hogy bizonyítsa Jézus egyedülálló mivoltát. Felhívja a figyelmet arra, hogy Jézus a történelem egyetlen megalázott istene. Külön kitér arra, hogy az eretnekmozgalmak mindig igyekeztek ésszerűvé tenni Krisztus alakját, s az egyháznak ezt folyton ki kellett igazítania. Ugyanakkor ezen a ponton fokozottan igaz az állítás, hogy ami nem ésszerű, az nem feltétlenül ésszerűtlen. Inkább ész feletti.
(André Léonard: Miért hiszünk? – A hit érvei. Szent István Társulat, 2012. A könyv kapható az Új Ember könyvesboltjában!)
