piros levelesládájával
a kicsike postát
és megemlítik
a mogyorót érlelő kertet
benne a költő házát
bauhausi légiességgel
„könyvhegyekkel”
melyekben cirill
és latin betűk sorjáznak
Egyesek felsóhajtanak
az egykori világjáró
fenyőfái alatt
s világlátó utazásokról álmodnak
Ők azok akik egyetlen dolgot
ismernek: a hiányt
Mások a dicsőség feledhetőségét
emlegetik s esztelenségekről
papolnak ha a költészet
széldalokkal vándorol
a fennsíktól a Dunáig
Ez a városrész
zölddel és fehérrel festi be templomát
ha tükrömhöz közelít
s látom a vasúti töltéseken
ahogy villanyvonatokkal átrobog
a lelkek felett
az egyensúlyát vesztett világ
Büki Attila (1948) Érden élő költő, festőművész,
a Duna-part folyóirat főszerkesztője
